— …meglepő, de most teljesen egyetértek veled — fejezte be Márk halkan, majd keserűen felnevetett. — Láttad egyébként, mi lett a kerti pavilonnal? A korlátot egyszerűen kitörték. Cserélhetjük az egészet.
Réka megdermedt egy pillanatra.
— Komolyan? — kérdezte hitetlenkedve.
— Igen. Sejtettem én, hogy a rokonság néha túl messzire megy, de erre azért nem számítottam.
Az egész nyár erről szólt. Három hónapon át próbálták hárítani a kéretlen látogatásokat, kisebb-nagyobb viták árán.
Egy júliusi délelőttön például Diána hívta fel Rékát.
— Szia, ugye most is a telken vagytok?
— Igen, itt vagyunk. Miért?
— Szuper! Akkor indulunk is, az egész csapat jön, a gyerekekkel együtt. Készítsetek elő fekhelyeket, estére ott leszünk.
Réka azonnal közbevágott.
— Diána, kérlek, most ne gyertek. Tényleg nem alkalmas.
— Ugyan már, mit zavarunk mi? — csodálkozott a nő. — Ti csináljátok a dolgotokat, mi feltaláljuk magunkat. Fürdünk, napozunk, pihenünk a kertben.
— Persze — felelte Réka fanyar hangon. — És közben főzzek rátok napi háromszor, rohangáljak a boltba hideg italért, meg vigyázzak a gyerekekre, ha te és Gergő kettesben akartok maradni?
Egy pillanatra csend lett a vonalban.
— Most építjük az üvegházat, festjük a mennyezetet, mázoljuk a padlót. Ez nem üdülőhely, hanem munka. Egyszerűen nincs kapacitásunk vendégekre.
Diána sértetten bontotta a vonalat, de öt perccel később már csörgött is újra Réka telefonja. Ezúttal Beáta volt az.
— Van benned egy csepp lelkiismeret? — támadt rá szemrehányóan. — Azt hiszed, a telek csak a tiéd? A családnak nincs joga odamenni? Miért kell a gyerekeknek a városban szenvedniük egész nyáron a te makacsságod miatt?
Réka most nem kertelt.
— Igen, Beáta, ez a miénk. A telket és a házat is a saját pénzünkből vettük és építettük. Amikor hétvégéről hétvégére itt robotoltunk, senki nem ajánlotta fel a segítségét. Most pedig mindenki ingyen szeretne itt nyaralni? Ez nem panzió. Meghívás nélkül ne induljatok el.
Márk végighallgatta a beszélgetést, és ezúttal kivételesen nem próbált közvetíteni. Ő is úgy érezte, a határokat ideje meghúzni.
Kora ősszel rendbe tették a házat, elzárták a vizet, lefedték a bútorokat, és visszaköltöztek a városba. Novemberben jutottak ki újra: Réka közel két hónapig betegeskedett, így esélyük sem volt korábban ellenőrizni mindent.
Ahogy beléptek a kapun, Réka rögtön észrevett valamit.
— Márk, emlékszel, hogy indulás előtt az összes szemetet kidobtuk? Nézd csak, ott hever néhány üres sörösüveg az udvaron.
A férfi lehajolt az egyikhez, majd körbenézett a kertben, és arca lassan elkomorult. Valaki járt itt, az biztos volt. És egyikük sem hitte, hogy idegenek véletlen látogatásáról van szó.