Balázs dühösen legyintett.
– Majd meglátod, ezek a rózsák is a kukában végzik. Kidobott pénz az egész. Amúgy teljesen normális nő, de amikor rájön az öt perc, megszállottá válik, és ész nélkül szórja a forintokat mindenféle badarságra. Régebben az ismerősöktől kért kölcsön, apám aztán csendben visszafizette helyette. Fogalmam sincs, most honnan teremtett elő pénzt.
Eszter torkáig szaladt a vallomás. Most kellett volna kimondania: „A pénzt egy hiszékeny nő adta, aki nem tudott erről az őrületről.”
Mégis elöntötte a szégyen. Hogy lehetett ennyire naiv? Bedőlt a könnyes szemeknek és a remegő hangnak. Szó nélkül kiment a szobából, bezárkózott a fürdőbe, hogy Balázs semmit se halljon, és tárcsázta Melindát.
– Melinda, sürgősen szükségem lenne a pénzre. Vissza tudná adni még ma?
A válasz azonnal érkezett, felháborodott hangon.
– Miféle pénzről beszélsz? Miért kellene én neked bármit is adnom?
A felháborodás annyira hitelesen csengett, hogy Eszter egy pillanatra maga is elbizonytalanodott: talán csak képzelte az egészet?
– Arra az összegre gondolok, amit a lakásfelújításra adtam. Azt mondta, meglepetés lesz Gábornak, amikor hazajön a kiküldetésből – emlékeztette higgadtan.
– Semmiféle felújítás nincs, és Gábor sem volt sehol! Összevissza beszélsz. Nem értem, miről hadoválsz, és ne zaklass többé! – vágta rá Melinda, majd bontotta a vonalat.
Eszter dermedten bámulta az elnémult kijelzőt. A következő pillanatban már úton volt az anyósa háza felé. Melinda azonban még a küszöbön sem engedte beljebb; az ajtófélfának támaszkodva, karba tett kézzel állta útját.
– Egy fillért sem kaptam tőled. Semmivel nem tartozom. Tudod bizonyítani az ellenkezőjét? Ugye, hogy nem? Akkor ne csinálj jelenetet!
A tekintetében nyílt gúny csillant. Eszternek valóban nem volt semmilyen bizonyítéka. Melinda ragaszkodott hozzá, hogy készpénzben adja át a teljes összeget.
– Így biztonságosabb – mondogatta akkor. – Ha kártyán van, hajlamos vagyok többet költeni.
Most már világos volt: tudatosan intézte így, hogy nyoma se maradjon.
– Ha mindent megbeszéltünk, menj. Rengeteg dolgom van. Nem mindenki teheti meg, hogy napközben taxival furikázzon – zárta rövidre a vitát Melinda, és becsapta az ajtót.
„Még azt is figyelte, hogyan érkeztem” – gondolta Eszter keserűen, miközben a kapu felé indult.
A tekintete a frissen ültetett rózsabokrokra tévedt. A kert új ékei valóban lenyűgözőek voltak; még ő is, aki mit sem értett a virágokhoz, elismerte a szépségüket.
„Biztosan megnyeri azt a nevetséges versenyt, aztán pár hónap múlva rájuk sem néz. Én pedig pénz nélkül maradok” – fortyogott magában.
Hirtelen indulatból odalépett az egyik bokorhoz, és letörte a legdúsabb, legszebb virágot. A helyén csúf, csonka ág meredt az ég felé. A fölösleges rombolás után különös, keserű elégtételt érzett.
Nem volt bátorsága bevallani Balázsnak, hogy ő finanszírozta Melinda új szenvedélyét. Főleg úgy, hogy a férje és Gábor eleve rosszallóan fogadták a rózsás ötletet. Gábor különösen ingerült volt.
– Melinda teljesen átalakította a kertet miattuk, és még engem ugráltat, hogy gondozzam őket. Amikor én akartam egy grillezőt építeni, rögtön jött azzal, hogy nem vagyunk milliomosok, nincs rá hely, csak tönkretenném az udvart. Még a költőpénzét is megvágtam, erre valahonnan mégis szerzett pénzt.
Eszter szemrehányóan nézett Balázsra.
– Miért nem szóltál, hogy édesanyádnak van ez a… gyenge pontja?
– Ugyan, mi közöd hozzá? A te pénzedet úgysem érinti – vont vállat Balázs.
Eszter elharapta a választ. Számtalan alkalma lett volna elmondani az igazat, de ahogy teltek a napok, egyre nehezebbnek tűnt. Minél tovább hallgatott, annál kínosabb lett volna előállni vele. És nem akarta látni a csalódást Balázs és Gábor arcán.
„De ezt nem hagyhatom annyiban” – határozta el.
Melinda úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Láthatóan élvezte a versengést a barátnőjével, és büszkén mutogatta a kertet. Amikor Eszter és Balázs ismét ellátogattak hozzájuk, az anyósa már az előszobában megragadta őket.
– Gyertek csak, nézzétek meg, mennyit fejlődtek! – lelkendezett, és szinte vonszolta őket a rózsák felé. – Hamarosan Anita is átjön, és majd megpukkad az irigységtől…