– Mikor szándékozik visszaadni a kölcsönt? – kérdezte Eszter higgadt, de érezhetően feszült hangon az anyósától.
– Miféle kölcsönt? Tőled én egy fillért sem kaptam! – tárta szét a karját Melinda, és meglepetést tettetve magasra húzta a szemöldökét.
Szája sarkában ravasz mosoly bujkált, a tekintetében pedig ott villant a kihívás: „Bizonyítsd be, ha tudod.” Eszter gyomra összeszorult. Tudta, hogy semmilyen írásos nyoma nincs az átadott pénznek, így teljesen kiszolgáltatottnak érezte magát ezzel a magabiztos, következményektől nem tartó asszonnyal szemben.
Eszter és Melinda között már jó ideje csak egy fagyos fegyverszünet létezett. Amióta Eszter hozzáment Balázshoz, az anyós rendszeresen beleszólt az életükbe. Szombatonként ellenőrzést tartott náluk, mintha vizsgára készülne a lakás. Néha már a nevetségesség határát súrolta a dolog: egyszer például egy fültisztító pálcikával mászott be az ágy alá, majd diadalmasan mutatta fel a porszemeket.
– Azt hitted, elég csak felületesen áttörölni mindent, és senki sem veszi észre? – rótta meg szemrehányó hangon.
Ez volt az a pillanat, amikor Eszter türelme elfogyott. Bár alapvetően békés természetű volt, most nem tudta türtőztetni magát. Összeszedte Melinda táskáját és cipőjét, kivitte a bejárati ajtó elé, majd határozottan közölte:
– Kérem a kulcsokat. És legközelebb csak akkor jöjjön, ha előtte egyeztetünk.
Melinda természetesen azonnal sértett áldozat szerepébe bújt, és a fiánál próbált panaszt tenni. Csakhogy Balázsnak addigra elege lett abból, hogy az édesanyja állandóan betolakodik a magánéletükbe, így ezúttal a felesége mellé állt.
Az anyós nem felejtett, de visszavonult. Nem tartott több „ellenőrzést”. Eszter pedig hallgatólagosan elfogadta, hogy a férje időről időre pénzzel segíti az anyját – annak ellenére, hogy Melindának volt férje és önálló jövedelme is. Látszólag béke honolt köztük, de valódi közelség sosem alakult ki.
Ezért is lepődött meg Eszter, amikor egy nap Melinda félrevonta a konyhában.
– Tudnál nekem kölcsönadni egy kis összeget? Csak pár hónapra. A felújításhoz hiányzik egy kevés – mondta, és most kivételesen őszintének tűnt.
Eszter hezitált. Jó lett volna javítani a kapcsolatukon, ugyanakkor a pénz kérdése érzékeny pont volt. Ráadásul az sem tetszett neki, hogy az anyósa akkor hozakodott elő a kéréssel, amikor Balázs és a gyerek a nappaliban voltak, ő pedig szinte suttogva beszélt, mintha titkot osztana meg.
– Meg kellene beszélnem Balázzsal – felelte bizonytalanul.
– Már szóltam neki, nincs ellene kifogása. Csak most épp szűkösen áll, tudod, az új autó, biztosítás, minden ilyesmi… – hadarta Melinda.
Eszter nézte, ahogy az anyósa szinte könyörgő tekintettel magyaráz, és észre sem vette, mikor mondott igent. Odaadta a nyaralásra félretett pénzüket, Melinda pedig megígérte, hogy két hónapon belül visszafizeti.
„Nem fog átverni – nyugtatta magát Eszter. – Hiszen Balázs felesége vagyok, végső soron ez az ő pénze is. Egy anya nem árt a saját fiának.”
A bizonyossága azonban megingott, amikor Balázs egy este a telefonját böngészve ingerülten felkiáltott:
– Anyámnak megint új hóbortja támadt!
– Mire gondolsz? – kapta fel a fejét Eszter.
– Tudod, Melinda és a barátnője, Anita valami kimondatlan versenyben élnek. Hol drága márkás táskákkal dicsekednek egymásnak, hogy kié a drágább, hol angolórákra járnak – nem is akármilyenekre, hanem anyanyelvi magántanárhoz. Most meg kitalálták, hogy rózsát fognak nemesíteni. Anyám feltúrta a kertet, és méregdrága töveket vásárolt. Nézd csak!
Balázs megmutatta a fotókat a dús, rózsaszín virágokról, de Eszter nem tudott gyönyörködni bennük. Egyetlen gondolat zakatolt benne: „Erre ment el a pénzem. A felújítás csak ürügy volt.”
Balázs közben tovább bosszankodott:
– Apám már rászólt, hogy hagyja abba ezt az értelmetlen rivalizálást. Anyu vagyonokat költ az aktuális szenvedélyére, aztán pár hónap múlva az egészet ejti. Angolul egy szót sem tud, a drága táska valahol a szekrény mélyén porosodik, és most ezek a rózsák…
Eszter szíve egyre nehezebb lett, mert kezdte sejteni, hogy a történet itt még korántsem ért véget, és a kölcsön körüli kérdések hamarosan elkerülhetetlenné válnak.