– Semmi különös – felelte Lilla hűvösen a soron következő visszautasítás után. – Egyszerűen nem szeretnék pénzt szórni felesleges dolgokra.
– Felesleges? A barátaimmal találkozni szerinted luxus? Az normális társas élet! – csattant fel Gábor.
– És a manikűr szerinted nem az? Az meg önmagam rendben tartása – vágott vissza Lilla.
A férfi elhallgatott. Lassan, kellemetlen pontossággal kezdett összeállni benne a kép: a felesége pontosan az ő korábbi érvelését fordította most ellene.
A fordulópont július végén, egy vacsorán érkezett el. Gábor büszkén babrált az új telefonjával az asztalnál. Az előző készülék még működött, de már nem számított elég korszerűnek.
– Mennyibe került? – kérdezte Lilla, miközben villájával a salátát forgatta.
– Harmincötezer forint – felelte a férfi, anélkül hogy felnézett volna a kijelzőről.
– Nem kevés. Miért kellett lecserélni?
– Akadozott a régi. Ez sokkal gyorsabb.
– Értem – bólintott Lilla, és nyugodtan folytatta az evést.
Gábor megérezte a felesége hangjában a túlzott nyugalmat, de nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Hiba volt.
Másnap a boltban állva döbbenten tapasztalta, hogy a bankkártyáját elutasítják. A közös számlán nem volt elegendő fedezet.
Otthon azonnal számon kérte.
– Lilla, hová tűnt a pénz? A számlán negyvenezernek kellett volna lennie.
– Tényleg? – nézett rá ártatlanul a nő. – Úgy tudtam, mostantól mindenki a saját kiadásait állja.
– De a közös számláról beszélek!
– Igen – bólintott Lilla. – Anyukám azt mondta, a saját költségeidet intézd magad. Nem az én dolgom.
A mondat úgy csattant, mint egy visszhang a múltból. Pontosan így hangzott Gábor kijelentése hónapokkal korábban.
– Tessék? – kérdezte hitetlenkedve.
– Ugyanazt, amit te mondtál nekem – felelte Lilla nyugodtan. – Hogy mindenki fizesse a saját igényeit. Én sem vagyok köteles.
– De hát ez teljesen más!
– Miért lenne más? – emelte rá a tekintetét. – A harmincötezres telefon szükséglet, az ezerötszázas manikűr pedig badarság?
– A telefonom a munkámhoz kell!
– Nekem pedig ápolt külső kell a munkámhoz. Emberekkel tárgyalok, szerződéseket írok alá.
A férfi érezte, hogy logikailag sarokba szorult, mégsem akart engedni.
– Ne csináljunk már ekkora ügyet ebből.
– Amikor te húzol határt az én költéseimnél, az elvi kérdés. Amikor én alkalmazom ugyanazt a szabályt, az hirtelen jelentéktelen? – tette le a villát Lilla.
Gábor nem válaszolt. A csend sűrűn telepedett rájuk. Lilla elpakolt, majd szó nélkül bement a hálószobába.
Másnap szabadságot vett ki. Gábor azt hitte, pihenni akar. Ehelyett a nő egész délelőtt iratokat rendezett a számítógép előtt.
Először a lakás adásvételi szerződését vette elő. Az ingatlan Gábor nevén szerepelt, de az egymillió-kétszázezer forintos kezdőrészletet Lilla fizette be. A jelzáloghitelt hivatalosan fele-fele arányban törlesztették, ám a magasabb fizetése miatt a részletek túlnyomó részét valójában ő állta.
Ezután előkerültek a számlák: hűtőszekrény, mosógép, kanapé, konyhabútor. Szinte minden nagyobb tétel az ő bankszámlájáról ment ki. Gábor vagy jelképes összeget adott bele, vagy egyáltalán nem járult hozzá.
A felújítás papírjai még beszédesebbek voltak. Építőanyag, szakemberek díja, új ablakok – mind Lilla utalásaival rendezve. A férfi segített festeni és pakolni, de anyagilag nem vett részt.
– Érdekes mérleg – jegyezte meg félhangosan, miközben mappába rendezte a dokumentumokat.
Este Gábor próbált közeledni, de Lilla rövid válaszokkal lezárta a beszélgetést, majd korán lefeküdt.
A következő napon felhívta egy régi ismerősét, Benedeket, aki tizenöt éve foglalkozott családjogi ügyekkel.
– Lilla? Rég hallottam felőled – köszönt barátságosan a férfi.
– Szükségem lenne egy konzultációra – mondta határozottan. – Családjogi kérdésben.
– Gyere be holnap tízre.
A találkozó kijózanítóan tárgyilagos volt. Benedek alaposan átnézte az iratokat, kérdéseket tett fel, jegyzetelt.
– Az adatok alapján ön kedvező helyzetben van – összegezte végül. – Bár a lakás a férje nevén szerepel, a befizetések döntő része az ön forrásaiból származik. A berendezések, a felújítás költségei szintén igazolhatók.
– Ez mit jelent a gyakorlatban? – kérdezte Lilla.
– Egy esetleges vagyonmegosztásnál a bíróság figyelembe veszi a tényleges hozzájárulást. Nagy valószínűséggel nagyobb tulajdoni hányadra vagy jelentős pénzbeli ellentételezésre számíthat.