…mintha csak mentegetőzne: „talán így a legjobb”, „te is pontosan tudod, hogy ez várható volt”. Petra azonban ettől csak még ingerültebb lett. Dacosan közölte, hogy ilyen hozzáállás mellett nem marad itt, inkább átkéredzkedik egy másik kórházba. Az orvos összeszorított szájjal távozott, ugyanazzal a sértett arckifejezéssel, amellyel korábban Rékát is faképnél hagyta, amikor az nem volt hajlandó bevenni az antibiotikumot.
Az éjszaka csendjét később halk zokogás törte meg. Petra sírt. Eleinte senki sem szólt, aztán Réka törte meg a hallgatást.
– Ugyan, ne törődj azzal a libával! – legyintett. – Nekem is mennyi badarságot összehordott már. Én nemrég vetettem le a rontást egy híres javasasszonnyal, aki generációk óta ezzel foglalkozik. Azt mondta, egészséges kisfiam születik majd. Ha akarod, megadom az elérhetőségét.
– Hagyd már a csodadoktorodat – vágott közbe Eszter. – Petra, itt a szülészeten dolgozik egy fantasztikus orvos. Valóságos zseni. Szívesen beszélek vele, hogy nézzen rád. Hidd el, nem bánod meg.
Nóra közben egy szót sem szólt, csak a hasa finom rezdüléseire figyelt. A pici rúgások most elmaradtak, és ez aggasztotta: miért lett ilyen hirtelen csend odabent?
Petra nem felelt, de a sírása lassan abbamaradt.
Reggel odalépett Eszter ágyához.
– Komolyan gondoltad, amit az orvosról mondtál? – kérdezte bizonytalanul.
– Persze! – csillant fel Eszter szeme. – Fel is hívom mindjárt.
Azzal kiment a folyosóra telefonálni. Néhány perc múlva visszatért, láthatóan elégedetten.
– Ma délután fél négykor vár a második emeleten, a huszonhatos rendelőben.
Petra szeme elkerekedett a meglepetéstől.