Réka néni drámai hatásszünetet tartott, majd szinte suttogva, mégis mindenki számára jól hallhatóan folytatta:
— Eszterkém, hát nincs benned egy csepp együttérzés sem a nagymamád iránt? Ki tudja, lesz‑e még alkalom ekkora családi összejövetelre…
A torkomban akadt a válasz. Ilona mama valóban megérdemelné, hogy méltóképpen köszöntsük. De miért evidens, hogy a teljes számlát nekem kell állnom? Főleg úgy, hogy pontosan tudom: ha túl szerény lesz az este, később majd összesúgnak a hátam mögött, hogy „Eszter igazán mélyebben is a zsebébe nyúlhatott volna”.
Vettem egy levegőt, és igyekeztem higgadt maradni.
— Legyen kompromisszum — mondtam tárgyilagosan. — Beszállok a szervezésbe és a költségekbe is. De mindenki vállaljon részt belőle, lehetőségeihez mérten. Ne egy ember finanszírozza az egészet.
Mintha elvágták volna a beszélgetést. A csendet végül Lilla törte meg, kissé zavartan.
— Hát… most minden félretett pénzem a nyaralásra megy. Évek óta vágyom egy tengerparti útra.
Márk hanyagul megvonta a vállát:
— Az autómat szervizbe kell vinnem. Nem fér bele pluszkiadás.
Gergő bácsi is megszólalt, kissé sértődött hangon:
— Hitelünk van a feleségemmel. Mostanában nem könnyű az élet. Ha te állnád az egészet, sokkal egyszerűbb lenne mindenkinek.
Pont, mint mindig. Úgy kezeltek, mintha csak alkudoznék, holott számomra ez elvi kérdés volt. Felálltam, mintha csak teát töltenék magamnak, és háttal nekik csendesen annyit mondtam:
— Rendben. Megoldom. Ilona mama ünnepe kifogástalan lesz.
A kijelentésem azonnal felvillanyozta Réka nénit, aki tapsolni kezdett.
— Tudtam, hogy számíthatunk rád! Okos lány vagy!
Elfordultam, hogy ne lássák az arcomon átfutó mosolyt. „Számíthatnak?” — gondoltam magamban. — Majd kiderül, mire is pontosan. Tisztában voltam vele, hogy ha most engedek, csak még inkább természetesnek veszik, hogy bármikor kihasználhatnak. Amikor végre mindenki hazament, azonnal tárcsáztam Benedeket, a régi barátomat, aki egy elegáns étterem vezetője volt.
— Benedek, szükségem lenne egy kis segítségre — kezdtem. — Készülj fel egy családi vígjátékra, némi meglepetéssel a végén.
A vonal túloldalán felnevetett.
— Értem a célzást. Megoldjuk. Emlékezetes este lesz.
Részletesen átbeszéltünk mindent. Kibéreltem egy különtermet, és befizettem akkora előleget, ami még nem rengette meg a költségvetésemet. Külön kértem, hogy a „kedves rokonság” igényeire is legyen tekintettel: prémium pezsgők, különleges előételek, látványos tálalás. Ha már a fényűzésről álmodoznak, kapják meg teljes pompájában.
Elérkezett a nagy nap. A család tagjai úgy vonultak be az étterembe, mintha vörös szőnyeg várná őket. Ilona mama elegáns kosztümben érkezett, kissé meghatottan, és magával hozta egy régi barátnőjét is, akiről korábban senki sem tudott. Természetesen senki nem kifogásolta — hogyan is tehettük volna?
Mindenki abban a hitben ringatta magát, hogy az est anyagi része már rég el van rendezve. Valaki még oda is súgta nekem:
— Eszter, megint kitettél magadért. Látszik, hogy szívügyed ez az egész.
A pincérek udvariasan fogadtak bennünket, és a díszes különterembe kísértek. Az asztalokat roskadásig megrakták ínyenc falatokkal, mindenütt virágkompozíciók illatoztak, a sarokban élőzene szólt. Lilla csillogó ruhában azonnal előkapta a telefonját, és már készítette is a történeteket a közösségi oldalára.
— Nézzétek, milyen elképesztő! Minden a nagymamánk tiszteletére! — lelkendezett.
Réka néni szinte sugárzott a büszkeségtől, mintha az egész rendezvény az ő érdeme lenne. Gergő bácsi közben kiszúrta a drága pezsgőt, és az egyik pincérhez fordult:
— Ebből hozna pár üveggel az asztalunkhoz?
— Természetesen — feleltem helyette mosolyogva. — Csak majd ne feledkezzetek meg a rendezéséről.
Gergő értetlenül pislogott.
— Hogy érted?
— Ugyan már — legyintett Réka néni. — Eszter biztosan mindent elintézett. Talán még kedvezményt is kapott. Mindig tudja, mit hogyan kell megszervezni.
Titokzatosan vállat vontam.
— Ne aggódjatok. Az este végén mindent tisztázunk.
A társaság hamar visszazökkent a jókedvbe. Poharak csengtek össze, nevetés töltötte be a termet, és sorra készültek a fényképek, amelyek perceken belül felkerültek az internetre. Mindenki abban a biztos hitben ünnepelt, hogy a „családi mecénás” ismét állja a számlát.
Az este pedig lassan haladt tovább a következő felvonás felé, miközben én nyugodtan figyeltem, hogyan élvezik gondtalanul a bőséget.