…most még az öregasszony átka is a fejére szakad!
Ebben a zaklatott állapotban hirtelen harangszó ütötte meg a fülét. Nem messze tőle, alig ötven méterre, egy apró templom kupolája rajzolódott ki az ég alján. A hang tisztán és megnyugtatóan zengett a hideg levegőben.
– Elég volt, Lilla, szedd össze magad – suttogta maga elé. – Az a néni nem boszorkány. A kártyalopás pedig egyszerű pech, semmi több.
Hiába próbálta észérvekkel csillapítani magát, a szorongás nem engedett. Végül hirtelen ötlettől vezérelve a templom felé indult.
Bent félhomály és gyertyafény fogadta. A pap, egy barátságos tekintetű, őszülő férfi, türelmesen végighallgatta, ahogy Lilla elmeséli az utcai jelenetet és az eltűnt bankkártyát.
– Leányom – mondta csendesen –, sose feledd, hogy minden Isten akaratából történik. Az az idős asszony így próbál pénzhez jutni. Nem a mi dolgunk ítélkezni felette; ki-ki a maga módján próbál túlélni. De hidd el, nem árthat neked. Az Úr majd igazságot tesz. Neked viszont nem szabad átadnod magad a csüggedésnek. A reménytelenség súlyos vétek. Engedd el a rossz gondolatokat, békítsd meg a szívedet. Minden helyzetben keresd a fényt. Kilátástalan állapot csak azoknak jut, akiknek már a koporsóra verik a szegeket. Te fiatal vagy, egészséges, előtted az élet. Meg fogsz birkózni a nehézségekkel. Ne hívd ki magad ellen a sorsot a saját bánatoddal.
Lilla, amikor kilépett a templom ajtaján, meglepve tapasztalta, hogy a mellkasát nyomó súly szinte eltűnt. A problémái nem szűntek meg: továbbra is ott lebegett előtte az állásvesztés és a bizonytalan jövő, az albérlet kérdése. Mégis, már nem érezte úgy, hogy falnak szorult volna. Valahol mélyen megfogant benne a gondolat, hogy talán ez az egész egy új kezdet lehetősége.
A furcsa belső nyugalom másnap sem hagyta el. A munkahelyén hivatalosan is közölték vele, hogy néhány napon belül kiadják az elbocsátásáról szóló határozatot. A gyomra ugyan összerándult, de nem zuhant össze. És mielőtt újra eluralkodhatott volna rajta a kétségbeesés, megcsörrent a telefonja.
Kinga, egykori évfolyamtársa hívta.
– Lilla, segíts rajtunk! Az egyik kolléganőnk babát vár, hamarosan elmegy szülési szabadságra, közben indul a szezon. Sürgősen kellene egy laboráns a kémiai laborba. Nem lenne kedved hozzánk jönni? Mire visszatér, te már teljesen beletanulsz. Őszintén szólva, utána sem küldenének el. Jó a csapat, befogadóak vagyunk, a munka sem bonyolult. A fizetés korrekt, ezt garantálom. Amikor szóltak, hogy keressek valakit, rögtön te jutottál eszembe.
– Hogyne mennék! Ez most a legjobbkor jön! – tört ki Lillából az öröm.
– Szuper! És figyelj… a lakhatásod rendben van? A lakótársam elköltözött, eddig ketten béreltük a lakást, egyedül nem bírom a költségeket…
Lilla szinte szédült. Pár perc alatt megoldódott két legégetőbb gondja, amelyek még előző nap is áthidalhatatlannak tűntek.
Fél év elteltével már közös otthonukban sürögtek-forogtak Kingával, vendégeket várva szilveszterre. A meghívottak között ott volt Kinga bátyja, Márk is, aki az este folyamán szinte végig Lilla mellett maradt.
Egy esztendő múlva Lilla boldog menyasszonyként mondta ki az igent Márknak. És valahányszor később árnyék vetült a lelkére, felidézte a pap szavait. Igyekezett tudatosan a jóra, a reményre és a derűre figyelni – mert megtanulta, hogy a sötét gondolatokkal nem érdemes kísérteni a sorsot.