Eszter idegesen felkapta a telefonját, és remegő kézzel tárcsázta a testvére számát.
Eközben Márk épp az ünnepi vacsora utolsó simításait végezte. Amikor meglátta a kijelzőn felvillanni a húga nevét, elégedetten összedörzsölte a tenyerét.
– Na, tessék – mormolta maga elé mosolyogva. – Beindult a terv.
A nappaliban Réka karba tett kézzel figyelte Esztert.
– Sikerült elérned? – kérdezte ártatlan hangon. – Mondtam, hogy biztosan elfoglalt. Ilyenkor mindenki rohan. Na, adjak a gyerekeknek abból a sós ropogtatnivalóból?
– Hagyd már abba! – csattant fel Eszter ingerülten.
– De tényleg nincs más itthon – felelte Réka könnyed vállrándítással. – Legfeljebb nyers krumplit vagy pár szem répát tudok még felajánlani. Az megfelel?
Balázs egyre kétségbeesettebben pillantgatott éhes gyerekeire és feldúlt feleségére.
– Mond, hogy legalább valami ital akad – sóhajtotta. – Csak egy korty, hogy lenyugodjak. Biztos semmi?
– Egy csepp sem – rázta meg a fejét Réka. – Nem tartunk itthon alkoholt. Csak akkor veszünk, ha valóban szükség van rá.
– De hát most szilveszter van – próbálkozott Balázs reménykedve. – Talán mégis megnézem a szekrényekben. Hol szokta Márk tartani?
– Sehol. Felesleges keresgélned.
– Pezsgő sincs? Még az sem?
Eszter ekkor már szinte önkívületben kiabált.
– Ez felháborító! Így megalázni a saját rokonaidat! A gyerekek előtt! Ilyet még nem hallottam!
Látványosan a bejárat felé indult, és már a folyosóról kiáltott vissza.
– Gyertek, öltözünk! Átmegyünk a nagymamához! Ott legalább nem néznek minket bolondnak. Lehet, hogy egy nyugdíjas asszonynál nincs terülj-terülj asztalkám, de legalább tisztességgel fogadnak!
Szavaiból sütött a sértettség; saját édesanyjára, egyben Réka anyósára célzott.
– Jaj, csak oda ne… – nyögte Balázs. – Ott aztán biztosan nem kapok semmit inni. Vége az estémnek. Az anyósod élve felfal majd.
– Ne merészelj panaszkodni! – förmedt rá Eszter. – Az én anyámmal van bajod? Hogy nem engedi az italozást? Legalább egyszer tiszta fejjel kezded az új évet, nem fejjel lefelé az asztal alatt! Mozdulj már, ne engem idegesíts!
A család kapkodva öltözni kezdett, közben hangosan szidták a „vendégszerető” házigazdákat. A gyerekek morcosan húzták a kabátjukat, Balázs kelletlenül sóhajtozott.
– Ezt nem felejtem el, Réka! – vetette oda Eszter az ajtóból. – Ekkora aljasságot még nem tapasztaltam!
Az ajtó nagy csattanással zárult mögöttük.
Réka ekkor elmosolyodott.
– Pontosan ezt akartam – jegyezte meg halkan.
Azonnal elővette a telefonját, és felhívta a férjét.
– Drágám, a hadművelet sikerrel zárult – mondta nevetve. – Rendelünk egy taxit, és indulunk hozzád a gyerekekkel. Minden készen áll?
– Természetesen! – felelte lelkesen Márk. – Már alig várlak titeket. Siessetek! Aztán mesélj el mindent.
Márk a bérelt vidéki házban – amit egy kollégájától vett ki az ünnepekre – valódi varázsbirodalmat teremtett. Az asztal roskadozott a finomságoktól, a cserépkályhában vidáman pattogott a tűz, a szaunát is befűtötte, az udvart és a házat pedig fényfüzérekkel és díszekkel öltöztette ünnepi pompába.
Amikor Réka a gyerekekkel megérkezett, és beléptek az udvarra, majd a meleg, illatos házba, mindannyian ámulva torpantak meg.
– Ez gyönyörű! Mint egy mesében! – suttogta Réka meghatottan, majd átölelte a férjét. – Ez az igazi szilveszter. Köszönöm.
A gyerekek izgatottan szaladtak az asztal felé.
– Gyertek, üljünk le gyorsan – sürgette őket mosolyogva Réka. – Mindjárt éjfél, és megszólalnak a harangok. Kezdődjön az új év úgy, ahogy kell.