Réka szavai után néhány másodpercig feszült csend ült a szobára, majd váratlanul megszólalt, hangjában különös éllel:
– Én épp annyira meglepődtem, mint te, Eszter… De mondd csak, miért estél be ilyen későn, ráadásul üres kézzel? Csak nem kiment a fejedből, hogy mi volt megbeszélve?
A kérdés úgy csattant, mint egy ostorcsapás. Eszter döbbenten meredt rá, mintha hirtelen idegen nyelven szóltak volna hozzá. Látszott rajta, hogy egyetlen szót sem ért az egészből.
Zavarában kérdéssel felelt, sőt, egyszerre többel is. A lakás furcsán steril hangulata, a terített asztal hiánya és Réka nyugodt arckifejezése teljesen összezavarta.
– Hol van Márk? – bukott ki belőle először. – És mégis miért kellett volna étellel érkeznem? Talán elfogyott a pénzetek, Réka? Vagy mindketten elfelejtettetek főzni egyik napról a másikra?
Réka szemrebbenés nélkül válaszolt, közben elmélyülten szemlélte frissen lakkozott, ünnepi mintás körmeit.
– A bátyád ma dolgozik. Egy szállodai szilveszteri rendezvényen főz, valami céges összejövetelen. Ilyenkor kapkodnak a séfek után, nem tudott nemet mondani. Azt ígérte, legkésőbb egy órával éjfél előtt végez, és pont a harangszóra ér haza.
– Remek – húzta el a száját Eszter. – Tele a ház vendéggel, ő meg máshol keresi a pénzt. Szép kis húzás, mondhatom.
A gyerekek, Márk unokaöccsei, ekkor nyafogni kezdtek.
– Anya, éhesek vagyunk! Mikor ülünk már asztalhoz?
– Egy perc türelem! – csattant fel Eszter, majd Balázs felé fordult. – Foglald le őket valamivel, mert itt valami nagyon nem stimmel.
Balázs sem próbálta leplezni rosszkedvét.
– Azért ez tényleg furcsa – morogta. – Ilyenkor már rég koccintani szoktunk. Kint már mindenki ünnepel, hallod a petárdákat? Itt meg ülünk tétlenül, se ital, se falat. Réka, mi ez az egész? Mikor ér haza Márk? Hívjam fel? Kezd elég lehangoló lenni ez az este.
– Próbálhatod, de felesleges – felelte Réka kedélyes mosollyal. – Munka közben úgysem veszi fel.
– Rendben, ő dolgozik, ezt értjük – folytatta Eszter egyre ingerültebben. – De te miért vagy ilyen elégedett? Úgy kiöltöztél, mintha díszszemlére készülnél. Mikor tervezed megteríteni az asztalt? A gyerekek éhesek, mi is innánk már valamit. Máskor ilyenkorra minden készen állt nálad, legfeljebb az utolsó simítások maradtak. Emlékszel? Mindig segítettem tálalni.
Réka arca felderült, mintha pontosan erre a pillanatra várt volna.
– Idén eszem ágában sem volt főzni – jelentette ki könnyedén. – Márk határozottan közölte velem: „Drágám, most te pihensz. Ebben az évben Eszter készíti a szilveszteri vacsorát, és ő terít meg mindenkinek.”
– Tessék?! – Eszter szeme elkerekedett, hangja betöltötte az egész lakást. – Miféle badarság ez? Milyen célzások voltak ezek az előbb az ételről meg a késésről? Réka, magyarázd el, mi folyik itt!
Réka ekkor végre ráemelte a tekintetét, és higgadtan, már-már élvezettel mondta ki:
– Ez nem célzás volt. A férjem egyértelműen megmondta, hogy idén te vállalod a szilveszteri asztal minden előkészületét, Eszter.