— De vállalom a kockázatot — tette hozzá nyugodtan.
— Akkor élj egyedül! — vágta rá Márk dühösen. Felkapta a holmiját, és kiviharzott a lakásból. Az ajtó akkorát csapódott mögötte, hogy beleremegett a fal.
Réka mellkasát egy pillanatra összeszorította a fájdalom, mégis, a megszokott pánik helyett furcsa megkönnyebbülés áradt szét benne. Nem rohant utána. Nem tört ki sírásban. Visszaült az asztalhoz, előhúzta a füzetét, és az első oldal tetejére határozott betűkkel ezt írta: „Webáruház indítása. Kis tőkével kezdeni. Marketingstratégia kidolgozása.” A sorok alatt további jegyzetek születtek, számok, ötletek, határidők.
Két hónappal később egy frissen bérelt üzlethelyiség közepén állt. Nem volt nagy, de barátságos hangulat lengte be. A polcokon rendezetten sorakoztak a termékei, mindaz, amin az elmúlt hetekben dolgozott. Eszter, a legjobb barátnője, kíváncsian lépett be, és elismerően nézett körbe.
— Na, hogy érzi magát a vállalkozónő? — kérdezte mosolyogva, miközben egy virágokkal teli dobozt tett a pultra. — Itt már most érezni lehet a sikert.
— A nagy áttörésről még korai beszélni — felelte Réka, de a hangjában büszkeség csengett. — Viszont először érzem azt, hogy végre magamért dolgozom.
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó. Márk állt a küszöbön. Zavartnak tűnt, a tekintete bizonytalanul járt körbe a helyiségen.
— Réka… — szólalt meg tétován. — Ezt mind te hoztad létre?
— Igen, egyedül — felelte higgadtan. — Mit szeretnél?
Márk lesütötte a szemét. — Szeretnék visszajönni. Rájöttem, hogy tévedtem. Féltem… attól, hogy ha nincs autóm, semmit sem érek. Butaság volt. Most látom, mennyire megváltoztál. Erős lettél. Nem próbálhatnánk meg újra?
Réka hosszasan nézte, mintha mérlegelné a hallottakat. Aztán lassan megrázta a fejét.
— Nem, Márk. Az életemben most már csak annak van helye, aki nem akar visszahúzni. Sok sikert kívánok neked.
A férfi vállai megereszkedtek, majd szó nélkül távozott. Eszter csendben Réka mellé lépett, és gyengéden megszorította a vállát.
— Biztos vagy benne?
— Teljesen — felelte Réka határozottan. — Ez nem gyengeség volt. Ez szabadság.
Végignézett a kis üzleten, amelyet saját erejéből teremtett meg, és hosszú idő után először érezte úgy, hogy valóban ő irányítja a sorsát.
Fél év telt el. Réka már a kényelmes irodájában ült, és a havi kimutatásokat tanulmányozta. A vállalkozás gyorsabban növekedett, mint várta: a rendelések száma folyamatosan emelkedett, az ügyfelek elégedett visszajelzéseket küldtek. Magabiztosnak, önállónak és szabadnak érezte magát.
Kopogás hallatszott. Eszter lépett be, kezében egy díszes dobozzal.
— Sugárzol — jegyezte meg nevetve. — Ezt neked hoztam. Egy apróság.
Réka felnyitotta a csomagot. Egy elegáns, aranyozott feliratú határidőnapló feküdt benne. A borítón ez állt: „Az élet, amit te választottál.” Meghatottan ölelte meg a barátnőjét.
— El sem tudod képzelni, mennyit jelentett, hogy mellettem álltál — mondta halkan.
— Te tetted meg a döntő lépést — válaszolta Eszter. — Én csak emlékeztettelek arra, mire vagy képes. Gyere az ablakhoz!
Réka odalépett. A parkolóban egy vadonatúj autó állt, mellette az autókereskedés képviselője várakozott.
— Ez most komoly? — fordult vissza döbbenten.
— A tiéd. A saját bevételedből lett kifizetve. Megérdemled. Mostantól oda mész, ahová csak szeretnél.
Réka torkát gombóc szorította. Az autó nem csupán egy jármű volt, hanem jelképe mindannak, amit elért: az önállóságnak, a bátorságnak, az újrakezdésnek.
Amikor beült a volán mögé, és magabiztosan megfogta a kormányt, úgy érezte, a múlt végleg távolodik. Márk nem kereste többé. Az árnyéka eltűnt az életéből, helyét lehetőségek vették át. Tudta, hogy jól döntött, amikor önmagát választotta.
A piros lámpánál a visszapillantó tükörbe nézett. Egy nyugodt, határozott nő tekintett vissza rá — valaki, aki már nem fél kiállni saját magáért.
Zöldre váltott a jelzés. Réka a gázra lépett, és nemcsak az utat, hanem a régi, másokért élt életét is maga mögött hagyta.