Anita állt előtte – kemény tartással, szúrós tekintettel, mintha már eleve védekezésre készült volna.
– Furcsa kérésem lenne – kezdte, miközben idegesen gyűrögette a táskája pántját. – Azt hiszem, Balázs megcsal. Szeretném kideríteni az igazat.
Nóra értetlenül nézett rá, de a másik folytatta.
– Beszélgethetnél vele. Csak lazán. Semmi különös. Figyeld meg, hogyan viselkedik veled.
– Azt kéred, hogy teszteljem? – kérdezett vissza Nóra hitetlenkedve.
– Csak derítsd ki, mi az igazság. Mindent elmondok majd. Tekints rá úgy, mint egy… szerepjátékra. Te is tudod, milyen az, amikor az ember nem biztos semmiben.
Valamiért igent mondott. Nem kíváncsiságból. Inkább mert fáradt volt. Anita arcában a régi önmagát látta: a bizalmatlan, megalázott nőt, aki kétségbeesetten kapaszkodik egy halvány érzésbe, mintha az lenne az utolsó esélye a szeretetre.
Balázzsal egy kávézóban futottak össze – látszólag véletlenül. Nóra azzal az ürüggyel kereste meg, hogy érdeklik a kisvállalkozóknak tartott tréningjei. Valójában Anita kérését teljesítette, de Balázst is foglalkoztatta, ki az a nő, akiről a párja mostanában olyan különös hangsúllyal beszél.
Udvarias volt, kissé távolságtartó. Könnyedén társalgott, nem udvarolt, de nem is zárkózott el.
– Régóta vagytok együtt Anitával? – vetette oda Nóra mellékesen.
Balázs vállat vont.
– Öt éve. Mostanában mégis mintha minden feszült lenne köztünk. Állandóan ellenőriz, kételkedik bennem. Talán már nem hiszi el, hogy magamtól maradok mellette.
Eltelt egy hónap. Anita beszámolókat követelt: „Írt neked? Nézett rád? Tetszel neki?”
Közben Nóra és Balázs egyre többet beszélgettek. Könyvekről, szülőkről, házasságok kiüresedéséről, veszteségekről és arról, marad-e még remény, ha már minden megkopott. Egy este Balázs csendesen megszólalt:
– Tudom, hogy ez az egész egy próba része. Már az elején sejtettem.
Nóra nem szólt közbe.
– Mégis maradtam – tette hozzá a férfi. – Mert melletted nem kell állandóan résen lennem. Te valódi vagy.
Nem mentegetőzött. Nem magyarázkodott.
Nem sokkal később Balázs összepakolta a holmiját, és elköltözött Anitától. Nem rendezett jelenetet, nem adott hosszú magyarázatot. Egyszerűen kilépett az ajtón.
Hetekig nem találkoztak Nórával. A nő nem akart romboló szerepben feltűnni, nem akart olyanná válni, aki elveszi, ami másé.
Aztán egy este Balázs mégis megjelent az ajtaja előtt. Nem telefonált előre. Virág volt a kezében, a tekintete fáradt, a hangja halk.
– Bejöhetek?
Nóra egy pillanatig nézte, majd lassan bólintott.
Amikor Anita megtudta, mi történt, nem maradt csendben.