Az anyósa már az első unoka születésekor közölte a véleményét:
– Ne számítsatok rám. A gyerekeket magatoknak vállaltátok, nem az én kedvemért. Én nem kértem unokákat.
És valóban, öt hosszú esztendő alatt egyszer sem fordult elő, hogy akár egyetlen órára is magához vette volna a kislányokat.
A nyaralás végül meglepően kellemesen alakult. Réka már az érkezés utáni napon talált magának egy futó kalandot, így szinte alig látták. Nem telepedett rájuk, nem zavarta a közös programokat. Márk sem zuhant ki esténként azonnal az ágyba, mint otthon; igaz, nem volt olyan szenvedélyes minden, mint a mézeshetek idején, de békés és vállalható volt. Eszter majdnem boldognak érezte magát – egyetlen dolog árnyékolta be az örömét: rettenetesen hiányoztak a lányai.
Az utolsó napon különös alkalom kínálkozott. Márk a zuhany alá ment, a telefonját pedig feloldva hagyta az éjjeliszekrényen. Eszter addig soha nem kutatott a készülékében, most mégis ellenállhatatlan késztetést érzett. Gyorsan átnézte a híváslistát, az üzeneteket, az e-maileket, sőt még a banki alkalmazást is megnyitotta. Semmi gyanúsat nem talált. A levelezéseiben szinte kizárólag férfi kollégák szerepeltek, időnként beszélt az anyjával és Kingával, és látszott néhány utalás Rékának, valamint beérkező összegek Kingától. Úgy tűnt, hiába vesztek össze anya és lánya, Kinga mégis Márkon keresztül segítette Rékát anyagilag. Eszter ekkor jött rá, mennyire igazságtalan volt, amikor a férjét okolta a túlzott támogatásért.
Megkönnyebbülten tette vissza a telefont, és elhatározta, hogy nem engedi többé, hogy az alaptalan féltékenység mérgezze a kapcsolatukat.
Három évvel később Kinga meghalt. Két hónap alatt teljesen felemésztette a betegség. Márk csontsoványra fogyva hordta orvostól orvosig, drága gyógyszereket szerzett be, és gyakran sírt tehetetlen dühében. Talán ezért hagyta rá a házát, nem pedig Rékára. Vagy attól tartott, hogy a lánya eladná az ingatlant, és rövid idő alatt elköltené az árát. Eszter így gondolta egészen addig, amíg be nem költöztek a házba.
Márk csendessé és zárkózottá vált, mintha valamit mélyen magába fojtana. Ugyanakkor beváltotta régi ígéretét, és meglepte Esztert egy kölyökkutyával. Az asszony őszintén örült az ajándéknak – egészen estig. A fürdőszobai szekrényben pakolás közben rábukkant egy tusfürdőre. Kinyitotta, és beleszagolt. Levendula illata volt, füstös, fás jegyekkel keveredve. Pontosan olyan, mint amilyen Márk bőrén érződött esténként, amikor hazaért.
Eszterben kétségbeesett remény ébredt: talán csak egy elterjedt márka, amit bárki megvehet. Lázasan keresni kezdte a magyar webáruházakban, hátha gyakori termék, amelyhez akár az az edzőterem is hozzáférhet, ahová Márk járt.
Alig néhány találat jelent meg. Magyarországon nem forgalmazták ezt a tusfürdőt. Külföldről lehetett beszerezni – például Olaszországból, ahová Kinga minden ősszel rendszeresen elutazott…