A fürdőben gondosan felkent egy tápláló pakolást az arcára, mintha ezzel is jelezné: most kizárólag magára figyel.
Amikor végzett, kényelmesen elnyúlt a nappali kanapéján, bekapcsolta a tévét, és belefeledkezett a kedvenc sorozatába. Meglepő módon különös derű és nyugalom járta át. Mintha a lakás falain kívül tomboló feszültség nem is hozzá tartozna.
Körülbelül két óra elteltével felcsengett a kaputelefon. Lilla odapillantott a kijelzőre. Erika arca jelent meg rajta, a szokásos rosszalló kifejezéssel. Mellette Márk állt, lehajtott fejjel, kerülve a kamerát.
Lilla nem mozdult. A csengő újra megszólalt, ezúttal hosszan és követelőzően. Ő azonban továbbra sem reagált. Hadd várjanak. Talán lesz idejük átgondolni a helyzetet.
Márk ezután megpróbálta a saját kulcsával kinyitni az ajtót, de a belső zár megakadályozta. Elővette a telefonját, és tárcsázta a feleségét. A készülék rezgett az asztalon, Lilla pedig egyetlen pillantás után némán hagyta elhallgatni.
Néhány másodpercnyi feszült csönd következett, majd tompa, ideges suttogás hallatszott a küszöb felől. Végül Erika hangja hasított bele a csendbe.
— Te odabent teljesen elvesztetted az eszedet? Azonnal nyisd ki az ajtót, Lilla! Elég volt ebből a gyerekes huzavonából! Úton voltam egész nap, kimerültem!
Odabent azonban semmi nem változott. Lilla mozdulatlanul ült, ajkán alig észrevehető mosollyal. Szinte látta maga előtt, hogyan fokozódik odakint a türelmetlenség.
— Márk, mégis mit jelentsen ez? Meg tudod magyarázni? — csattant fel Erika, hangjában éles, fémes éllel. — Elég régen megmondtam, hogy ez a nő nem hozzád való. Úgy viselkedik, mintha valami hercegnő lenne… Most meg mindannyian isszuk a levét!
Válaszul csak Márk bizonytalan, halk magyarázkodása szűrődött be, amelyből egy szó sem volt tisztán érthető. Nyilvánvaló volt, hogy ő maga sem tudja, miként kezelje a helyzetet.
— Nyisd ki azonnal! Ne játsszad itt a mártírt! — kiabálta Erika az ajtónak. — Ez a lakás az én fiam tulajdona is! Ha nem engedsz be, kénytelen leszek rendőrt hívni!
A sértések egyre durvábbá váltak, egymást követték a vádak és gúnyos megjegyzések. Az ajtó túloldalán mintha ostrom zajlott volna. Tíz percen át tartott a hangos jelenet; Erika hangja idővel rekedtté vált, de a lendülete nem csökkent. Magabiztossága rendre nekicsapódott a zárva maradt ajtónak.
Lilla közben úgy ült a nappaliban, mintha egy erőd falai mögött lenne. Türelmesen kivárt. Tudta, hogy eljön a pillanat, amikor ő irányít.
Ekkor a felettük lévő lakás ajtaja halkan kinyílt. Valaki kilépett a folyosóra. Erika szitkozódása hirtelen félbeszakadt. A csendben Lilla elfordította a kulcsot, és kitárta az ajtót.
A küszöbön állt, karjait összefonva, arca nyugodt és határozott. Tekintete nem Erikát kereste, hanem a férjét.
— Márk — szólalt meg halkan, de kérlelhetetlen nyugalommal.