Az asszony arca csalódottságtól megkeményedve nézett vissza rá.
– Lilla, nem ilyen gyermeket neveltem – mondta remegő, mégis vádló hangon.
– Anya, csak meg akartalak óvni Márktól – felelte Lilla, és lesütötte a szemét.
– Úgy védesz engem, hogy közben törvényt sértesz? – csattant fel az édesanyja. – Ez már túlmegy minden határon.
Az egyik rendőr közelebb lépett, hogy lezárja a jelenetet.
– Márk úr távoltartási végzést kezdeményezett. Ha bármilyen formában zaklatja vagy megközelíti, azonnali őrizetbe vétel lesz a következmény.
Lilla lehunyta a szemét, mintha így próbálná kizárni a valóságot, de az anyja szavai még mélyebbre martak.
– Nem akarlak látni. Tanuld meg végre, hol a határ. Isten veled, Lilla – mondta az idős nő, majd sarkon fordult és távozott.
Aznap este Lilla visszatért abba a szállodába, ahol korábban Nórával találkozott. A lobby bárjában telepedett le, és rendelt egy erős italt. A pohár peremét bámulta, miközben apró kortyokban próbálta csillapítani a benne kavargó feszültséget.
Nem sokkal később Nóra ült mellé.
– Hallottam, mi történt. Sajnálom – sóhajtott, ujjait összefonva a pulton.
– Köszönöm – válaszolta Lilla halvány mosollyal. – De mielőtt minden összeomlott volna… sikerült megváltoztatnom Márk jelszavát a társkereső oldalon.
Nóra szeme felcsillant.
– Ez zseniális! Ezt még a javunkra fordíthatjuk. Figyelmeztessük a többi nőt.
Lilla felnevetett, és elővette a laptopját. Beléptek Márk profiljába, majd üzenetek sorát kezdték el írni azoknak a nőknek, akikkel kapcsolatban állt.
„Vigyázzanak Márkkal. Nem az, akinek mutatja magát. Óvják a szívüket – és a pénztárcájukat is.”
Újra és újra elküldték a figyelmeztetést. A kezdeti derű lassan eltűnt az arcukról, amikor tudatosult bennük, milyen kifinomult módszerekkel hálózta be áldozatait ez a férfi. Márk – a maga Levente-féle csábító szerepében – gátlástalanul használta ki a bizalmat.
Késő éjszaka volt már, amikor Nóra lecsukta a számítógépet, és megszorította Lilla kezét.
– Amit ma elindítottunk, az csak a kezdet – mondta komolyan. – Márknak fogalma sincs, mi vár rá. Várd ki az esküvőt… felejthetetlen lesz.
Másnap reggel aranyló fény öntötte el a városi kápolna homlokzatát. Márk kifogástalan fekete frakkban készült arra, hogy feleségül vegye Lilla édesanyját. Magabiztosan igazította meg a mandzsettáját, mit sem sejtve arról, hogy ez az utolsó alkalom, amikor büntetlenül próbálhatja folytatni a Levente-féle szélhámosságát.
A fák takarásából Lilla figyelte a gyülekező vendégeket. A szíve hevesen vert, amikor felcsendült a zene, és kezdetét vette a szertartás.
Ekkor különös moraj futott végig a tömegen.
Magas sarkú cipők kopogása hallatszott a kövezeten. Előbb egy nő közeledett elszánt arccal, majd még egy, aztán egész csoport tűnt fel. Mindannyian olyan asszonyok voltak, akiket Márk korábban becsapott.
Egy élénkpiros ruhás nő előrelépett.
– Csaló! – kiáltotta, hangja kettévágta az ünnepélyes csendet.
Márk megdermedt. A felismerés rémületté torzította az arcát, ahogy sorra azonosította a nőket.
– Hazug! – harsogta egy másik.
– Most nem menekülsz el! – csatlakozott egy harmadik.
A békés ceremónia egy pillanat alatt káosszá változott. Valaki felkapott egy szelet esküvői tortát, és Márk arcába vágta; krém csorgott végig a frissen borotvált állán. A férfi menekülni próbált a padsorok között, de egy feldühödött vendég kibuktatta, és egy virágágyásba zuhant.
A nők körbevették, táskákkal, cipőkkel, csokrokkal csapkodták, miközben egymás szavába vágva sorolták a sérelmeiket.
Végül rendőrök érkeztek, szétoszlatták a feldúlt tömeget, és a tetőtől talpig krémes, megtépázott Márkot bilincsben vezették el.
Amikor a rend helyreállt, a kápolnát suttogás és elfojtott zokogás töltötte be.
Lilla ekkor lépett elő rejtekéből. Éppen akkor, amikor az édesanyja könnyekkel az arcán hagyta el az épületet. Tekintetük egy pillanatra találkozott, de az idős asszony csak megrázta a fejét, majd beszállt az autójába.
Túl büszke volt ahhoz, hogy beismerje: tévedett.
Lilla tudta, időre lesz szüksége. Hagyja, hogy az anyja maga gyászolja el az illúziót. Ő pedig gondoskodni fog arról, hogy Márk ezúttal valóban szembenézzen a tettei következményeivel – a törvény teljes szigorával.