– Ennek semmi köze apád halálához! – csattant fel Lilla. – Nem tűnik fel, hogy minden túl gyorsan történik?
– Túl gyorsan? Ugyan már! Ez inkább mesébe illő – legyintett Nóra, és hitetlenkedve megrázta a fejét. – Még fiatal vagy, nem érted. Márk az igazi. Ilyen szerelem csak egyszer adatik meg.
Lilla fáradtan kifújta a levegőt.
– Anya, kérlek, gondolkodj egy kicsit! Mi van, ha csak szélhámos? A repülőn úgy viselkedett, mint valami Levente-féle nőcsábász.
– Csaló? Ez nevetséges! – vágott vissza Nóra indulatosan. – Márk tisztességes ember.
– Nem akarom, hogy mindent elveszíts miatta. Szinte semmit sem tudunk róla – mondta Lilla kétségbeesetten.
Ebben a pillanatban Márk jelent meg két pohárral a kezében.
– Hölgyeim, koccintsunk! – mosolygott könnyedén.
Nóra azonnal felállt, mintha mi sem történt volna. Lilla azonban sötét tekintettel figyelte a férfit. Amikor végre kettesben maradtak, nem tudta tovább visszafogni magát.
– Hogy merészeled kihasználni az anyám érzéseit? – szegezte neki, majd részletesen elmondta, mit látott a repülőn.
Márk arcáról lehervadt a mosoly.
– Lilla, félreértesz. Én csak jót akarok az édesanyádnak. Nincs okod ellenségeskedni.
A lány keserűen felnevetett, majd hirtelen mozdulattal a fejére borította az italt.
– Azt hiszed, túljársz az eszemen? Már átlátok rajtad. Nem fogom hagyni, hogy bántsd őt – jelentette ki határozottan. – Szélhámos vagy!
Nóra ekkor lépett vissza a szobába, és döbbenten torpant meg, amikor meglátta, hogy az ital végigcsorog Márk arcán.
– Lilla! Ezt hogy tehetted? Márk, annyira sajnálom…
– Semmi gond – törölte le magáról higgadtan a férfi. – Ne rontsuk el az estét egy félreértés miatt.
Lilla arca azonban kemény maradt, miközben anyja a férfit vigasztalta. Tudta, hogy ezen az estén nem győzhet. De elhatározta, hogy bebizonyítja az igazát, és megóvja Nórát – bármi áron. Csak ki kellett várnia a megfelelő alkalmat.
Ekkor bevillant neki egy fontos részlet a járatról: Márk és Nóra neve… Nem, nem Nóra – Izabella. A nő, akivel a férfi feltűnően bensőséges volt.
Másnap Lilla idegesen járkált a légitársaság irodája előtt. Mély levegőt vett, mielőtt belépett volna.
A recepción egy barátságos alkalmazott fogadta.
– Jó napot kívánok! Miben segíthetek?
– Szeretném megtekinteni a legutóbbi járatom utaslistáját. Nagyon fontos ügyben – felelte Lilla kissé bizonytalanul.
– Attól tartok, az adatok bizalmasak. Megkérdezhetem, miért van rá szüksége? – ráncolta a homlokát a nő.
Lilla próbálta leplezni az idegességét.
– Az egyik utas elveszített egy értékes tárgyat. Szeretnék segíteni visszajuttatni neki.
– A listát nem adhatom ki, de ha részleteket mond, talán tudok segíteni – válaszolta az alkalmazott, majd egy külön helyiségbe kísérte.
Miután leültek, Lilla elmagyarázta, hogy egy Izabella nevű hölgy az érkezéskor ékszer elvesztéséről beszélt. Az ügyintéző bólintott.
– Igen, érkezett bejelentés a talált tárgyak osztályára. Az ékszert megtalálták.
– Visszaadhatnám személyesen? Talán többet jelentene neki, ha valaki a járatról adná át – kérdezte Lilla.
A szükséges nyomtatvány aláírása után megkapta az ékszert és Izabella elérhetőségét. Azonnal felhívta a nőt, és másnapra találkozót beszéltek meg egy elegáns szállodában.
A hotel kávézójában ültek le egymással szemben. Izabella rögtön felismerte.
– Ön volt az egyik légiutas-kísérő a legutóbbi utamon, igaz?
– Igen, én voltam. Kicsi a világ – mosolyodott el Lilla, majd minden kertelés nélkül a tárgyra tért. Elmondta, kicsoda Márk, milyen kapcsolatban áll az anyjával, és mit látott a fedélzeten.
A fiatal nő arca elkomorult.
– Sejtettem, hogy valami nincs rendben – sóhajtott. – Márk jelentős összegű pénzt kért tőlem egy sürgős ügyre hivatkozva.