— Felhívott téged? — kérdezte Márk halkan.
— Nem, nem keresett — rázta meg a fejét Ilona. — Csak megijedtem. Nem szeretném tovább rontani a viszonyomat a lányommal. Hozd inkább akkor a kicsit, amikor Nóra is beleegyezik.
Márk bólintott, majd hazament. Nóra már otthon várta őket.
— Mégis merre jártatok ilyen sokáig? — szegezte neki a kérdést, amint belépett az ajtón.
— Sétáltunk egyet — felelte közönyösen. — A friss levegő jót tesz a gyereknek.
— Engem nem lehetett volna értesíteni? Láttam az autódat a városban.
— Nem akartalak apróságokkal zaklatni. Te vagy a család fő keresője, gondoltam, ne zavarjunk munka közben.
— Visszamentél dolgozni? — Nóra gyanakodva nézett rá.
— Persze, a gyereket is beviszem az irodába, hadd tanulja korán a szakmát — vágott vissza tréfásan Márk, és ezzel lezárta a beszélgetést.
Otthonról dolgozott tovább, igyekezett összehangolni a határidős projektet a kisfiú körüli teendőkkel. Nem volt egyszerű, de egy darabig megoldotta. Amikor azonban végképp kimerült, Ilonához vitte a gyermeket néhány órára.
— Nóra tud róla? — kérdezte minden alkalommal az anyós.
— Tud — felelte szűkszavúan Márk, átadva a hordozót, majd sietett vissza a számítógépéhez.
A munka végül elkészült, a megbízásért tekintélyes összeget kapott. A siker újra felébresztette benne a gondolatot, hogy ismét teljes állásban dolgozzon.
— Nóra, beszélnünk kellene — kezdte egy este.
— Miről? Mindent megbeszéltünk már, és elegem van — csattant fel a nő. Egyre ingerlékenyebb lett, alig váltottak pár szót, mindkettőjüknek megvolt a maga világa.
— Azt szeretném, ha igazi családként élnénk.
— És most mi vagyunk?
— Ez így nincs rendben. Egy kisgyerek mellett az anyának kellene otthon maradnia.
— Erről már döntöttünk. Te is egyetértettél. Nem tehetek róla, hogy többet keresek nálad.
— Megváltozott a véleményem. Azt akarom, hogy a feleségem a gyerekkel legyen itthon.
— Hagyj békén, fáradt vagyok.
— Emelték a fizetésemet — kezdte Márk, de időben elharapta a mondatot. Még nem akarta kiteregetni az összes lapját.
— Mennyivel? Mostanában mindenkinek emelnek, ne túlozz.
Végül saját kezébe vette a dolgokat. Minden reggel Ilonához vitte a kisfiút, munka után pedig érte ment. Újra teljes állásban dolgozott. Csakhogy az anyós félt Nóra haragjától, ezért egy idő után nem merte tovább vállalni a felügyeletet.
Márk így bébiszittert keresett, és hozzá hordta a gyermeket nap mint nap.
Egy délután Nóra a városban állította meg.
— Mit csinálsz itt? És hol a fiam? — kérdezte élesen.
— Dolgozom. Ha néha meghallgatnál, tudnád. De te inkább elzárkózol minden beszélgetéstől.
— Akkor most beszéljünk! — erősködött a nő.
— Most nincs rá időm — felelte Márk higgadtan, miközben érezte, hogy ez a találkozás még komolyabb vitát fog szülni közöttük.