«Mielőtt bármit mondanál, tudnod kell, hogy annak idején a kollégiumban én vettem el tőled» — vallotta be Nóra bűnbánóan

Ez az elvesztés mély és igazságtalan.
Történetek

…hol a szüleimtől kértem, hol a bátyámtól kunyeráltam pénzt, és szinte mindent odaadtam neki, csak hogy maradjon mellettem. Azt hittem, ha kitartok mellette, egyszer majd magához tér.

Azon a napon azonban egy fillérem sem volt. Benedek kétségbeesetten azt hajtogatta, hogy tönkremegy, ha nem segítek rajta azonnal. Teljesen pánikba estem. Ekkor vettem magamhoz a fülbevalóidat, azzal a szándékkal, hogy beadom őket egy zálogházba. Mielőtt azonban elindultam volna, találkoztam vele, és megmutattam neki az ékszereket, mondván, hamarosan pénzzé teszem őket. Ő viszont dührohamot kapott, kitépte a kezemből, a sárba hajította, és megvetően közölte, hogy ezekért a vacakokért egyetlen forintot sem adnának. Aztán hátat fordított… és többé nem láttam.

A zálogházba végül sosem vittem el a fülbevalókat. Rögtön vissza kellett volna adnom neked, de nem volt hozzá bátorságom. Féltem. Te még csak nem is gyanakodtál rám. Később pedig, amikor azt mondtad, hogy Lilla lehetett a tettes, megint hallgattam. Bocsáss meg, Emese, hiszen te voltál a legjobb barátnőm. Annyira emésztett a szégyen és a lelkiismeret-furdalás, hogy legszívesebben elkerültelek volna. Mégis, folyton azon járt az eszem, hogyan adhatnám vissza neked az ékszert.

– Úristen, Nóra – sóhajtott fel Emese –, miért nem mondtad el mindezt rögtön?

– Talán attól tartottam, hogy nem értenél meg – felelte halkan. – Aztán amikor megtudtam, hogy Leventével összeházasodtok, őszintén örültem. Olyan rendes és figyelmes férfi… látszik rajta, mennyire boldog, hogy rád talált.

Nóra próbálta visszatartani a könnyeit, de a szeme megtelt könnyel. – Tudod, Emese, ezek a fülbevalók szerintem neked hoznak szerencsét. És majd egyszer a gyermekeidnek, unokáidnak is.

Emese szorosan magához ölelte. – Elég, mert még a végén én is elsírom magam. Minden rendben lesz. Barátnők voltunk, most pedig családtagok leszünk. Csak Lilla miatt van bennem rossz érzés. Én is milyen könnyen elhittem, hogy ő tette… Még ha nem is tud az egészről semmit, akkor is bánt a dolog.

Nóra letörölte az arcáról a könnyeket, majd derűsebben folytatta: – Lillával egyébként minden a legnagyobb rendben. Külföldi férjhez ment, most Spanyolországban él, és nemrég kisbabája született. Van közösségi oldala, akár rá is írhatsz.

– Nahát, és Nóra nem a vőlegény csapatát erősíti? – lépett be tréfásan Emese édesapja a szobába. – Ugyan már, a menyasszonyt váltságdíj nélkül nem adjuk!

– Apa, Nóra természetesen az én oldalamon áll – nevetett Emese, és ismét átkarolta a barátnőjét. – Ő a legjobb barátnőm.

A cikk folytatása

Életidő