A gyűrű egy pillanatig még a tenyerében pihent, aztán hangtalanul letette az éjjeliszekrényre. Maradjon csak ott. Nem kívánta magával vinni azt a tárgyat, amely most már csupán egy hazugság jelképe volt számára.
Miután a bőröndöt kitolta az előszobába, magára kapta a kabátját. A konyha felől léptek hallatszottak: Ildikó egy tálcával a kezében lépett ki. Amikor meglátta Nórát a csomaggal, megtorpant. Tekintetében nem meglepetés csillant, inkább valami kárörvendő elégedettség.
– Hová készülsz ilyen sietősen? – kérdezte élesen.
Nóra üres, kifürkészhetetlen pillantást vetett rá.
– Haza – felelte tömören.
Ildikó letette a tálcát az asztalra, mintha időt akarna nyerni.
– Hiszen alig érkeztetek meg!
– Gergő megoldja egyedül is – mondta Nóra halkan. – Mondja meg neki, hogy elmentem.
Nem várt választ. Kinyitotta az ajtót, és kilépett a házból. A kora reggeli levegő hűvösen csapta meg az arcát, mintha kijózanítaná. Mélyet szippantott belőle, majd elővette a telefonját és taxit hívott. Amikor beszállt az autóba, a benne felgyülemlett feszültség végre utat tört magának.
Csendben sírt, szinte hangtalanul. A sofőr a visszapillantó tükörből néha rápillantott, de tapintatosan nem szólt semmit. Mire a kocsi megállt a lakása előtt, Nóra úgy érezte, mintha minden ereje elhagyta volna. Fizetett, kiszállt, és lassú léptekkel indult a bejárat felé.
Másnap reggel beadta a válókeresetet. Fájt? Igen. Megalázó volt? Az is. De nem azért dolgozott évekig, hogy bárki kihasználja. Nem a szeméttelepen találták, hogy most eltűrje ezt.
Gergő hetekig próbálta elérni. Hívogatta, üzeneteket küldött, könyörgött, magyarázkodott. Talán még el is tudta volna hinni a mentegetőzését, ha nem hallja saját fülével mindazt, amit azon az estén. De így már nem volt visszaút. A bizalom darabokra tört, és ő nem akarta újra összeragasztani.
Úgy döntött, nem marad egyedül örökre – a világ tele van férfiakkal. Majd talál olyat, akivel valódi társként élhet, nem pedig eltartóként. Családot is szeretne, de olyat, ahol kölcsönös tisztelet és felelősség van. Egy dolgot azonban biztosan megfogadott: többé nem vállalja senki helyett a terheket, és nem finanszíroz mások kényelmét a saját boldogsága árán.