– Mondd meg neki, hogy takarodjon vissza a sajátjaihoz. Ott intézzék el egymás közt, ami hozzá tartozik. Itt pedig végre elkezdődhet a mi életünk. Tudod, még a levegőt is könnyebb lesz beszívni, ha különváltok.
Nóra a továbbiakat már nem is fogta fel. A szíve vadul vert, mintha ki akarna törni a mellkasából. Tehát erről van szó… Gergő csak eltűrte őt? Arra vár, hogy ő „magától” lelépjen? Egy pillanatra megingott alatta a talaj, a térde is megremegett, de nagy nehezen kihúzta magát.
Szóval ezért nem akart gyereket. Most már minden értelmet nyert. Minek vállalt volna vele közös jövőt, ha csupán a pénze érdekelte? Miért kötné magát hozzá egy életre, ha számára ez az egész csak kényelmes megoldás volt?
Nórának sosem voltak anyagi gondjai. Stabil, jól fizető állása volt, tisztességes beosztással. De mindig azt hitte, egy kapcsolatban ez másodlagos. Nem akart olyan nő lenni, aki fukarkodik, vagy kellemetlenül érzi magát, ha ajándékot vesz a férjének. Most viszont egymás után villantak be az emlékek, mennyi mindent tett Gergőért.
Ő fizette ki a továbbképzést is, amikor a férfi munkahelyet akart váltani. Nem volt olcsó mulatság, de örömmel segített, mert hitt a karrierépítésben. A nyaralások szervezése és költsége is többnyire rá hárult. Gergő ilyenkor mindig húzta a száját, hogy túl drága minden, hogy szerinte szerényebben is lehetne.
Most már más színben látta ezeket a megjegyzéseket. Mintha finom célzások lettek volna. Panaszkodott, hogy ő nem keres annyit, mint Nóra, hogy bizonyos éttermek „nem az ő pénztárcájához valók”. Nóra pedig boldogan fizetett, csak hogy örömet szerezzen neki.
A lakásfelújítás is fél éve kezdődött. A kiadások zömét ő állta. Gergő folyton morgott, hogy jó lett volna egyszerűbb megoldás is. Ő viszont meleg, ízléses otthont szeretett volna kettőjüknek.
És az autó… Nóra összerezzent. Hosszan nézegették a kínálatot, Gergő bizonytalan volt, túl nagy kiadásnak tartotta. Végül Nóra ajánlotta fel, hogy segít, akár hitelt is felvesz, ha kell. Szerencsére addig még nem jutottak el. Aztán ott voltak az apróságok: az új telefon a születésnapjára, az elegáns karóra a házassági évfordulón, a rendszeres éttermi vacsorák, amelyeket mindig ő fizetett.
Gombóc nőtt a torkában. Őszinte szeretetből tette mindezt. Most pedig úgy tűnt, Gergő csupán kényelmesen berendezkedett az ő számlájára.
Nóra hangtalanul megfordult, és a hálószoba felé indult. A könnyei égették a szemét, de makacsul visszatartotta őket. Belül forrt benne a düh és a csalódottság. Reszkető kézzel húzta elő a bőröndöt, és szinte gépiesen kezdte belehajigálni a ruháit. Nem érdekelte, hogy összegyűrődnek-e. Egyetlen vágya volt: minél előbb kilépni ebből a házból.
Aztán lassan lehúzta az ujjáról a Gergőtől kapott karikagyűrűt.