Zoltán mélyet szusszantott, miközben hátradőlt a szállodai fotel kényelmes háttámláján, és rágyújtott. A hangja panaszos volt, szinte hörgő, ahogy tovább sopánkodott a láthatatlan bilincsekről, amelyek – szerinte – évek óta gúzsba kötik, és nem engedik szabadon élni azt az életet, amit igazán szeretne.
Lilla egyre világosabban érezte, hogy a férfi felett hatalma nő. Néha már-már úgy tűnt számára, elég lenne finoman megrántania a megfelelő szálakat, és ez az idősödő, élvhajhász igazgató gondolkodás nélkül teljesítene minden kívánságát… Egyvalamiben azonban Zoltán makacsul hezitált: nem szánta rá magát, hogy kilépjen a házasságából.
– Akkor válj el… és végre boldogok lehetünk – dorombolta Lilla az ágyból, miközben hosszú ujjai játékosan futottak végig világos, feltűnően szőke haján.
– Jaj, jaj… tudod te, micsoda hercehurca az! Vagyonmegosztás, magyarázkodás… A gyerekek megsértődnének, nem értenék meg. Teljesen meg vagyok kötve, drágám, kezem-lábam bilincsben. Régóta nem a saját életemet élem… Csak melletted érzem, hogy igazán élek – panaszkodott Zoltán, szinte könyörögve együttérzésért.
– De hiszen szeretjük egymást! Én veled akarok lenni! Nem akarom megosztani veled… azt a nőt!
– Pszt, halkabban… – ijedt meg Lilla hevességétől. – Mindent én intézek, de addig maradj észrevétlen, mint egy egér, érted? Ez nem játék. Krisztinát fel kell készíteni… vele nem lehet hirtelen. Megígérem neki a tartást, a belvárosi lakás marad, nem hagyom az út szélén. Csak ki kell várni a megfelelő pillanatot. Légy türelmes.
Eltelt fél év, és Lillában egyre erősebben munkált a gyanú, hogy az igazgató csupán hitegeti. Ígéretek voltak bőven, tettek annál kevesebb. A lány megalázva érezte magát, kihasználva, elege lett abból, hogy mindig a háttérben kell maradnia. Ha Zoltán nem képes eldönteni ezt a kérdést, akkor majd ő megoldja helyette.
Megkereste Krisztina közösségi oldalon lévő profilját. A képeken egy hatvan körüli, teljesen átlagos nő nézett vissza rá. Lilla fintorogva lapozott tovább. Sem a smink, sem a drága ruhák nem segítettek rajta – a nő alakját jelentős túlsúly terhelte, amit a bő szabású holmik inkább csak kihangsúlyoztak. Egy kívülálló talán egy kissé megfáradt, de barátságos, határozott asszonyt látott volna benne. Lilla szemében azonban Krisztina visszataszító és egyenesen sértő jelenség volt. „És ettől a csodától nem tud elszakadni az öreg? Tőlem, aki ezerszer különb vagyok?”
Ahogy sok szeretőnél, benne is fellángolt a bosszúvágy. Honnan kerülnek elő ezek a jelentéktelen, piócaként kapaszkodó feleségek? Ideje volt tudtára adni ennek a kövér nőnek, hogy nem ő az első. Hogy van valaki, aki szebb, fiatalabb és mindenben felülmúlja – legalábbis Zoltán szerint.
Első lépésként Lilla minden magyarázat nélkül elküldött néhány sokatmondó fényképet Krisztinának, amelyeken a férj szerepelt meglehetősen félreérthetetlen helyzetekben. Órák teltek el. Krisztina látta az üzeneteket… de nem reagált. Eljött a következő nap is, Zoltán pedig pontosan ugyanúgy viselkedett, mintha mi sem történt volna. Ez már végképp feldühítette Lillát. Rájött, hogy ettől a makacs, tapadós asszonytól szinte lehetetlen megszabadulni. Dühében, tehetetlen haragjában még egy utolsó, apró aljasságra szánta el magát: több fotó alatt is gúnyos, bántó megjegyzéseket hagyott Krisztina külsejéről és súlyáról.
A „revans” sikerült… csak nem úgy, ahogy Lilla elképzelte. A másnap történtek mély sebet hagytak a titkárnő lelkében. Valahányszor később eszébe jutottak azok az órák, önkéntelenül is összerázkódott, és ellenállhatatlan vágyat érzett arra, hogy egy vastag sálba burkolózva elrejtőzzön a világ elől.
A következő reggel eleinte teljesen hétköznapinak indult. Lilla elfoglalta a helyét az irodában, Zoltán bezárkózott a saját szobájába. Pontban délben azonban hatalmas csattanás hallatszott a titkárság ajtaján túlról, ott, ahol az ügyintézők ültek. Valaki meghunyászkodva köszönt: „Jó napot…” A hirtelen beálló csendet előbb nehéz léptek törték meg, majd egy rekedt, tölcséren át harsogó női hang hasított bele a levegőbe:
– Hol van az a ribnc?! A titkárnő ott van?!
Valaki feltehetően bólintott. Krisztina egyetlen rúgással feltépte a titkárság ajtaját. Lilla összerezzent, de még erőt vett magán, és igyekezett megőrizni a higgadtságát. Addig tartotta magát, amíg…