A kijelzőn felvillanó „elutasítva” szó után Lilla nyugodtan kortyolt bele a teájába. Mulattatta a helyzet; lelki szemei előtt tisztán látta a jelenetet, ahogy a másik oldalon szépen sorban omlik össze minden.
Ugyanebben a pillanatban a bevásárlóközpont egyik zsúfolt élelmiszerboltjában Levente a pénztárnál toporgott. Mögötte ott állt az édesanyja, Ilona, egy roskadásig megpakolt bevásárlókocsival: füstölt tokhal, három üveg kaviár, egzotikus gyümölcsök, méregdrága pezsgő. Oldalt Réka fújt és nyafogott, akinek pár perccel korábban dugába dőlt a bunda- és parfümvásárlás.
— Legalább enni vegyünk már valamit! — sziszegte ingerülten. — Levente, megígérted! Mi volt az a cirkusz a ruhaboltban? „Lemágneseződött a kártya”… kész röhej, az eladók előtt égettél le velem együtt!
— Halkabban! — morogta Levente, miközben a homlokáról törölgette az izzadságot. — Mindjárt rendbe jön, csak a terminál vacakol.
A kasszás, egy testes asszony mikulássapkában, lehúzta az utolsó tételt.
— Tizenötezer-hatszáz forint lesz. Fizetés módja?
— Kártyával — mondta Levente magabiztosan, és odanyomta a plasztikot.
A gép egy pillanatig gondolkodott, majd éles, kellemetlen hangot adott ki.
— Tranzakció elutasítva. Nincs elegendő fedezet.
— Próbálja meg még egyszer! — csattant fel Levente. — Van rajta pénz!
— Uram, itt az szerepel, hogy limit túllépve. Ez valami gyerekkártya?
A sorban állók zúgolódni kezdtek.
— Hé, nekem olvad a mirelit!
— Sokáig tart még?!
— Anyuka, szóljon már a fiának, fizessen készpénzzel!
Ilona arca foltos vörösbe váltott.
— Leventécske, mi folyik itt? Azt mondtad, Lilla rábólintott!
— Rábólintott! — ordította Levente. — Ő csinált valamit! Biztos megnyomott valamit!
Előkapta a telefonját, és dühösen tárcsázta a feleségét. Lilla csak a harmadik csörgés után vette fel.
— Halló?
— Te! — üvöltötte Levente, mire a körülöttük állók elhallgattak. — Mit műveltél a kártyával?! A kasszánál állunk, anyám itt van a teli kocsival, nem tudok fizetni! Teljesen megaláztál!
— Levente, — felelte Lilla higgadtan — ne ordíts, értekezleten vagyok.
— Milyen értekezleten?! Azonnal oldd fel a kártyát! Ajándékokat és kaját kell fizetnem!
— Nem tudok mit feloldani. A bank zárolta a gyanús tranzakciókat. Azt mondták, túl sok próbálkozás volt a pénz lehúzására a vécén.
— Tessék?!
— Azt, Levente. Te nagy befektető vagy, költsd a saját pénzed. Az én kártyám az én dolgaimra van. Ja, és vettem magamnak egy wellnesscsomagot az ünnepekre. Szóval a számlán nincs több pénz. Boldog ünnepeket!
A vonal megszakadt.
Levente némán állt, kezében a telefonnal, miközben a készülék már csak a megszakadt hívás hangját adta. A kasszás részvéttel vegyes megvetéssel nézett rá.
— Akkor töröljük?
— Töröljük… — lehelte.
— Törlés! Áru vissza a polcokra! — kiáltotta a kasszás.
Réka kitépte Levente kezéből az egyetlen dolgot, amit saját aprójából vett: egy tábla csokit.
— Egy igazi lúzer vagy, Leventécske — mondta fennhangon. — Szép befektető. Gyere, anya, hívok egy taxit.
— És én? — kérdezte Levente halkan.
— Te? Te gyalog mész.
Ugyanezen az estén Lilla otthon maradt. Nem ment el semmilyen wellnessbe; az egész csak Leventének szóló mese volt. A lakás tiszta és csendes volt, ő pedig bort kortyolgatva várt. Pontban nyolckor nyílt az ajtó.
Belépett Levente, mögötte Ilona és Réka. Éhesek voltak, feldúltak, és üres kézzel jöttek.
— Ott van! — rikácsolta az anyós, Lillára mutatva. — Ül, iszik! Katja… pfú, Lilla! Nincs benned szégyenérzet?! Ünnep nélkül hagytad a családot! Fél napig égtünk a boltokban!
Lilla lassan letette a poharat, majd felállt.
— Jó estét, Ilona. Szervusz, Réka. Megkérdezhetem, mit kerestek itt? Vendégeket nem vártam.
— Ez a fiam lakása! — vágta rá Ilona.
— A fia lakása? — Lilla felnevetett. — Érdekes felvetés.
Az előszobai komódhoz lépett, előhúzott egy dossziét.
— Tudják, szeretek számokkal dolgozni. Ilona, nézze csak meg ezt.
Egy kinyomtatott táblázatot nyújtott át grafikonokkal.
— Mi ez? — hunyorgott az asszony.
— A „Levente családja” nevű vállalkozás pénzügyi kimutatása. Itt például Levente 2024-es bevételei. Látja az összeget?
— Nulla? — kérdezte Réka döbbenten, Ilona válla fölött áthajolva.
— Pontosan. Nulla — felelte Lilla nyugodtan, és a hangjában már ott vibrált mindaz, ami a következő elszámolás felé vezetett.