– Mit hordasz itt össze? Miféle faházról beszélsz? – tört ki Zoltánból. – Az én házam téglából épült, kétszintes!
– Nem egészen, drágám – válaszolta higgadtan Katalin, miközben előhúzott a táskájából egy iratot. Ugyanazt a hivatalos kivonatot, amellyel annak idején minden elkezdődött. – Nézd csak meg alaposan a papírokat. A jogi megnevezés szerint a „Lakóház” huszonnégy négyzetméteres, 1965-ben épült. Ez volt apám műhelye. Mostantól te vagy az egyedüli tulajdonosa. A nagy, téglából rakott épület viszont a nyilvántartásban „nem lakás célú gazdasági építményként” szerepel. Nyári konyha. És az a megállapodás értelmében engem illet.
Zoltán kirántotta Katalin kezéből a dokumentumokat. Az ujjai annyira remegtek, hogy a lapok zizegése messzire hallatszott. Újra és újra átfutotta a sorokat, miközben az arca egyre sápadtabb lett. Tíz évvel korábban ő maga intézte úgy az átminősítést, hogy kevesebb adót kelljen fizetnie. Akkor jó ötletnek tűnt. Most viszont, a mohóság hajszájában, saját maga írta alá az ítéletét.
– Ez csalás! Bíróságra megyek! – visította kétségbeesetten.
– Menj csak – felelte Katalin változatlan nyugalommal. – Te írtad alá a vagyonmegosztást. Te választottad ki a „Lakóházat”. Közjegyző hitelesítette, és tanúsítja, hogy cselekvőképes voltál. Ja, és van egy hónapod, hogy elvidd a házadat a telkemről. Mert a föld az enyém. A bérleti szerződést pedig nem hosszabbítom meg.
6. fejezet – Tiszta látóhatár
Zoltán valóban pereskedni próbált. Ügyvédről ügyvédre járt, kiabált, fenyegetőzött, dührohamokat kapott. A jogászok azonban csak a fejüket csóválták: „Aki aláírta, vállalta.” Egy közjegyző előtt megkötött vagyonmegosztási egyezséget szinte lehetetlen utólag megsemmisíteni, főleg akkor, ha az érintett fél maga ragaszkodott a feltételekhez.
A fiatal szeretője két héten belül eltűnt Zoltán életéből, amikor rájött, hogy a fényűző villa helyett csupán egy roskadozó, bontásra ítélt faház „büszke” tulajdonosa lett.
Katalin eközben a saját háza tornácán állt. A nagy, meleg otthon immár kizárólag az övé volt – hivatalosan, minden irat szerint. Beszívta a hideg, téli levegőt, és elmosolyodott. A kert végében, az egykori műhely körül már dolgoztak a munkások, bontották a korhadt deszkákat. Úgy döntött, a régi viskó helyére egy pavilon kerül majd.
Az élete új fejezetbe lépett. Ebben az új kezdetben nem jutott hely kapzsi embereknek és régi sérelmeknek. Csak egy tiszta lap maradt, és egy ház, amely végre valóban az övé volt.