Esztert egy éles telefoncsörgés rángatta ki az álomból. Félálomban nyúlt az éjjeliszekrény felé, hunyorogva bámulta a vakító kijelzőt. Hajnali hat óra volt, szombaton. Ki az, aki ilyenkor hív bárkit is? A szám ismerősnek tűnt: Lilla, az anyósa neve villogott rajta.
— Halló… — szólalt meg rekedten, az álmosságtól elnyújtva a szót.
— Eszterkém, jó reggelt! Ugye nem zavartalak fel? — Lilla hangja friss és élénk volt, mintha nem is hajnal lenne.
— Nem, dehogy, már ébren voltam — felelte Eszter automatikusan, miközben mellette Barnabás békésen horkolt, még csak meg sem mozdult a csörgésre.
— Drágám, lenne itt egy kis gond. A mosógép teljesen felmondta a szolgálatot. Hívtam szerelőt, azt mondta, nem éri meg javítani, újat kell venni. Csakhogy most egy fillérem sincs, a nyugdíj még csak két hét múlva jön.
Eszter ujjai a homlokára csúsztak, a fejében lassan lüktetni kezdett a fájdalom.
— Mennyire lenne szükség, Lilla? — kérdezte fáradtan.
— Úgy néztem, egy normális gép kijön huszonötezerből. Nem akarok valami silány vacakot.
— Rendben. Barnabás este elviszi.
— Jaj, Eszterkém, nagyon hálás vagyok! Olyan rendes, megértő vagy! Az én fiam igazán szerencsés, hogy ilyen felesége van!
A hívás megszakadt. Eszter visszadőlt az ágyra, de az álom már nem talált rá. Huszonötezer. Előző hónapban tizenötezret adott fogorvosra. Azelőtt tízezret egy új tévére. Még korábban nyolcezret valamilyen gyógyszerekre.
Eszter könyvelőként dolgozott egy kereskedelmi cégnél, a fizetése kiszámítható volt: nettó nyolcvanezer forint havonta. Barnabás egy kisebb vállalatnál értékesítési menedzserként kereste a kenyerét, az ő bevétele ingadozott: volt, hogy harminc jött össze, máskor ötven, jó hónapban hatvan is. Mégis, Lilla valamiért mindig Eszterhez fordult — Barnabáson keresztül, mintha a pénz nem is közös lenne.
Este, amikor Barnabás hazaért, Eszter szó nélkül átnyújtott neki egy borítékot.
— Anyukádnak vidd el. A mosógépre.
— Köszönöm, Eszter — mosolygott a férfi, puszit nyomott az arcára, majd eltette a pénzt. — Te vagy a legjobb, tényleg.
— Barnabás… nem gondolod, hogy segíthetnénk neki megtanulni beosztani a pénzét? — vetette fel óvatosan Eszter, miközben megterített. — Minden hónapban akad valami új probléma.
— Ugyan már, egyedül van — vont vállat Barnabás, teát töltve a csészékbe. — Kevés a nyugdíja. Mit lehet azon tervezni?
— De múlt hónapban fogorvosra adtunk. Pár napja meg büszkén mutatta az új táskáját, ami szemmel láthatóan nem volt olcsó.
— Egy nőnek szüksége van egy rendes táskára — nevetett Barnabás, mintha magától értetődő dolgot magyarázna. — Ne csináljunk ebből ügyet. Anyu nem ok nélkül kér, tényleg rászorul.
Eszter bólintott, nem válaszolt. Nem volt kedve vitát nyitni, bár belül egyre nőtt benne a feszültség. Harmadik éve éltek az ő egyszobás lakásában. Harmadik éve fordult elő rendszeresen, hogy Lilla pénzt kért. És mindig úgy, hogy Barnabás adta át, mintha a támogatás kizárólag az ő érdeme lenne.
Két héttel később újra csörgött a telefon.
— Eszterkém, ne haragudj, hogy megint zavarlak. Megjöttek a rezsiszámlák, és most valahogy több lett, mint szokott. A nyugdíjig még egy hét…
— Mennyiről van szó? — kérdezte Eszter csendesen.
— Úgy négy és fél ezer forintról.
Nem volt nagy összeg. Mégis ugyanaz a történet, megint. Eszter felsóhajtott, beleegyezett. Barnabás ismét elvitte a pénzt, és ismét hálásan, elégedetten tért vissza.
Így ment ez hónapról hónapra. Eszter már eleve félretett a fizetéséből egy külön összeget Lillára. Tízezret, tizenötöt, néha húszat — attól függően, mennyire volt „sürgős” az aktuális gond. Eközben az anyós új blúzokat vásárolt, kozmetikai kezelésekre járt, és rendszeresen rendelt készételeket házhoz.
Egy októberi reggelen, valahol a hónap közepén, Eszter ajánlott levelet talált a postaládában. A feladó egy közjegyző volt. A borítékot már a lépcsőházban felbontotta, be sem ért a lakásba. Gyorsan átfutotta a sorokat. Aztán újra elolvasta. Majd még egyszer.
Emese néni neve állt benne. Az édesanyja unokatestvére. Egy idős asszony, akiről Eszter már évek óta alig hallott, és akinek a története éppen most kezdett váratlan fordulatot ígérni.