Zoltán napokon át ostromolta üzenetekkel: fenyegető hangvételben követelte a ház eladását, a pénz azonnali felezését, sőt azzal riogatott, hogy a rá eső részbe „vidám társaságot” költöztet majd, csak hogy ellehetetlenítse az életüket.
– Anya, nem lenne jobb, ha odaadnánk neki valamennyit? – kérdezte a nagyobbik fiú óvatosan, miközben az anyja kimerült arcát figyelte. – Csak hagyjon békén minket…
– Nem – törölte meg Katalin a szemét, és megrázta a fejét. – Ez a mi otthonunk. A szüleimé volt. Minden porcikám benne van.
Másnap elment egy ügyvédhez, a család régi ismerőséhez, Andráshoz. Az idős jogász hosszasan forgatta a dossziét, összevont szemöldökkel nézte az iratokat, hol fel-, hol levette a szemüvegét, mintha időt akarna nyerni.
– Nehéz ügy, Katalinkám – mondta végül. – A telek a te neveden van, édesapád ajándékozta. Ez nagy előny, nem osztható. De az épület… a házat már a házasság alatt jegyeztétek be. Papíron Zoltán jogosult az építmények értékének felére.
Katalin összerezzent. A pénz felét kifizetni? Esélytelen volt. Minden forint a felújításra és a gyerekek taníttatására ment el.
– De hát ő semmit nem tett hozzá! – tört ki belőle.
– A bíróság számlákat kér, nem érzelmeket – sóhajtott András. Aztán hirtelen elhallgatott, és meredten bámulta az ingatlan-nyilvántartási kivonatot. A szemöldöke felszaladt. – Várj csak… ez micsoda?
– Mi? – kérdezte Katalin riadtan.
– Nézd. Két külön objektum szerepel. Egy 24 négyzetméteres lakóház és egy 150 négyzetméteres gazdasági épület.
Katalin pislogott.
– Huszonnégy? A házunk százötven. A műhely-sufni meg egy apró, régi épület, amit nem bontottunk le, apám ott tartotta a szerszámait.
– Na látod, itt bújik meg az ördög – csillant meg András szeme. – Amikor tíz éve intéztétek azt a bizonyos egyszerűsített bejelentést, ki töltötte ki a papírokat?
– Zoltán… Azt mondta, mindent elintéz, hogy nekem ne kelljen rohangálnom.
3. fejezet – A kapzsiság ára
András felnevetett. Száraz, recsegő kacaj volt, olyan, amilyet az ember akkor hallat, amikor meglát egy tökéletesen kibontakozó sakkcsapdát.
– A te Zoltánod nagy balga, Katalin. Valószínűleg adót akart spórolni. Az új, kétszintes házat „gazdasági épületként” jegyeztette be, míg az apád régi viskóját hagyta lakóházként nyilvántartva, és ezzel akaratlanul is megnyitott egy olyan ajtót, amelyen most már nem biztos, hogy ő lép ki győztesen.