— Ugyan minek nekem az egész? — legyintett Sándor. — Még kezelni sem tudnám rendesen. Viszont itt van a kutya meg a macska, velük sokkal vidámabb az élet!
— Á, hagyjuk már — morogta Levente. — Semmi értelmük. A neten legalább történik valami. Kimegyek, és majd a telefonomon elfoglalom magam.
— Rendben, de vidd magaddal az állatokat is — bólintott Sándor. — Nekik sem árt egy kis friss levegő.
Levente lehuppant a ház előtti padra, és azonnal elmerült az okostelefon képernyőjében. Márk odakuporodott mellé, Lilla pedig komótosan elindult a kert másik vége felé, mintha saját dolgát intézné.
Egy pillanattal később Márk hirtelen felpattant, megfeszítette a hátát, és fenyegetően fújni kezdett.
— Nahát, micsoda testőr! — nevetett fel gúnyosan a közeledő Tibor. — Elég ijesztő jószág. Szép telefonod van, add csak ide!
Kinyújtotta a kezét, és megpróbálta kikapni a készüléket. Márk vadabbul sziszegett, majd karmával és fogával rátámadt a felé nyúló kézre.
— Takarodj, te dög! — csattant fel Tibor, ellökve a macskát, aztán durván félrelökte Leventét is, és kirántotta a kezéből a telefont.
— Add vissza! Az az enyém! — kiáltotta Levente kétségbeesve.
— Még kölyök vagy — vigyorgott Tibor.
Ám alig tett volna egy lépést, megtorpant: vele szemben Lilla közeledett lassan, bundája felborzolódott, fogai kivillantak, és minden mozdulatából baljós elszántság áradt.