Balázs inge gyűrött volt, a homlokán izzadság gyöngyözött. Nem egyszerűen belépett: rohanva tört az anyja felé, a székekbe beleakadva, mintha üldözték volna.
— Anya… — préselte ki magából, majd szinte összeesett egy széken. Az arca hamuszürke volt. — Ott… az a dolog…
— Miféle „dolog”? — Erzsébet összevonta a szemöldökét. — Kicserélted a zárat?
— Anya, ott egy férfi van! — sziszegte Balázs, mit sem törődve azzal, hogy mindenki hallja. — Hatalmas! Épphogy odavittem a lakatost, az nekiállt babrálni a zárbetéttel, erre az ajtó kinyílik… Az az ember elkapott a ruhámnál fogva, mint egy kóbor kölyköt. Körzeti megbízott! Azt mondta, most ő lakik ott, és ha még egyszer meglát, jegyzőkönyv lesz belőle betörési kísérlet miatt. A lakatos úgy eliszkolt, hogy a szerszámait is otthagyta!
Erzsébet lassan Lilla felé fordult. A nő nyugodtan befejezte a teáját, a csészét a szájától el sem mozdítva vette fel a pillantását.
— Te… — rekedten tört fel Erzsébet hangja. — Mit műveltél?
— Eladtam a lakást — felelte Lilla, és letette a csészét az alátétre. A koppanás száraz volt és végleges. — Norbertnek. Közelebb akart költözni a kapitánysághoz. Kifejezetten kérte, hogy szóljak, ha gyanús alakok ólálkodnának az ajtónál. Úgy látszik, Balázs különösen furcsának tűnt neki.
— Ez a mi vagyonunk! — sikította Erzsébet, felugorva. A vendégek elhallgattak. — Mi újítottuk fel! Mi választottuk a tapétát!
— A tapétát igen, de fizetni én fizettem — állt fel Lilla is. — A hitelt is én törlesztettem. És az önök nyugodt éveit is az én hátamon cipelték. A türelmem lejárt, Erzsébet.
Balázs közben az anyja karját rángatta, igyekezett elrejteni az arcát. Rettegett: a rendőr nemcsak megfenyegette, felírta az adatait, és azt mondta, mindennek utánanéz.
— Menj, Balázs — intett Lilla az ajtó felé. — Az ünnep véget ért. A lakás kulcsai most a körzeti megbízottnál vannak, és a helyükben még kenyérért sem közelíteném meg azt a házat.
Egy hónappal később Lilla már az új, belvárosi garzonjában ült. Apró volt, de frissen felújított, és nem kísértette egyetlen múltbéli emlék sem. Ekkor csörgött a telefonja: Norbert hívta, és a hangjából azonnal érezni lehetett, hogy érdekes fejleményről számol majd be.