«Takarodjatok!» — kiáltotta Lilla hidegen és elszántan, miközben Norbert családát a házból kitessékelte

Ez a gyáva, önző döntés mindent tönkretesz.
Történetek

– Egyáltalán számítottál rájuk? Meghívtad őket, vagy csak úgy, kéretlenül estek be? – folytatta Lilla kérlelhetetlen hangon, tovább szorítva a csavart.

Norbert tétován állt, nem találta a megfelelő szavakat. Lilla pontosan tudta, hova kell nyomnia: ez volt a legérzékenyebb pontja. Nóra, a húga, a családjával együtt minden előzetes egyeztetés nélkül jelent meg, és Norbert egyszerűen képtelen volt nemet mondani neki.

– Jó, nem akarok veszekedni – mondta végül Lilla hűvös nyugalommal. – De a hét végére nem akarom őket itt látni. Világos? Oldd meg, ahogy tudod. Ha nem megy, akkor majd én lépek közbe. – A szavai már nyílt fenyegetésként csattantak.

Norbert pontosan tisztában volt vele, mire képes a felesége, ha balhézni kell. Nem véletlenül edződött meg fiatalon a piacon, ahol árusként kezdte. Ma már Lilla sikeres üzletasszony volt, több bolttal a háta mögött, de a régi rutin nem kopott ki belőle.

Norbert még próbált volna közbeszólni, amikor hirtelen kivágódott az ajtó, és Nóra rontott be Zoltánnal. Nóra kezében telefon volt, az arca kétségbeeséstől torz.

– Anya, anya! Ki akar minket tenni az utcára! Hova menjünk? A lakást már eladtuk, és itt a gyerek is! Anya, szólj rá! – sikította, miközben a készüléket kihangosította.

Lilla ajkán halvány mosoly jelent meg. A terve bevált: Norbert családja mindent hallott. A szobát betöltötte Ilona éles, felerősített hangja.

– Lilla, mégis hogy gondolod? Miért akarod kidobni a lányomat? – kérdezte szemrehányóan az anyós.

Lilla fáradtan felsóhajtott. Ez az egész jelenet már kezdett az idegeire menni.

– Az ön lánya meghívás nélkül költözött be hozzám, egy teljes hónapig itt élt úgy, hogy még az ételbe sem adott bele egy fillért sem. És most ez sem elég neki: ki akar hasítani magának egy darabot a házamból, hogy végleg itt maradhasson – sorolta kimérten.

Nóra elsápadt, nem számított rá, hogy ilyen gyorsan lelepleződik. Norbert döbbenten nézett a húgára.

– Ez igaz? – kérdezte halkan.

Nóra válaszolni sem tudott, Ilona máris közbevágott.

– Na és? Hatalmas házad és telked van! Ennyit sajnálsz Nórától és a családjától? Mire neked ennyi négyzetméter?

Lilla gúnyosan felnevetett, az arcátlanság már minden határt átlépett.

– A házamat saját erőből teremtettem meg, és nem áll szándékomban eltartani az ön lányát. Csomagoljanak, és menjenek el innen!

– Norbert, hát te mit ácsorogsz ott némán, mint egy tuskó? – förmedt rá Ilona a fiára. – Tegyél már végre valamit, és állítsd helyre a rendet, mert ez így elfogadhatatlan.

A cikk folytatása

Életidő