A gondolat hajnalra teljesen letisztult bennem. Vakmerő volt, és kétségtelenül kockázatos, de minden eleme kivitelezhetőnek tűnt. Eldöntöttem, hogy türelmes leszek. Megvárom, amíg Béla Hegyi ismét előáll egy újabb mesével a pénzről. Amikor pedig kimondja a következő hazugságot, akkor csapok le.
4. fejezet – A csapda becsukódik
Egy teljes hetet vártam. Pontosan hét napig játszottam a gondos, szerető feleség szerepét. Megfőztem Béla kedvenc ételeit, érdeklődtem a munkájáról, esténként mellé ültem, és vele együtt néztem a meccseket a tévében. Láthatóan megnyugodott, elvesztette az óvatosságát. Úgy érezte, minden a megszokott kerékvágásban halad.
Szombat reggel, reggeli közben szólalt meg.
— Melinda, emlékszel arra a betétre, amiről beszéltem? — kezdte óvatos hangon. — Hát… történt egy kis gond.
Felpillantottam rá, és igyekeztem aggodalmat tükrözni.
— Miféle gond?
— A bankkal van probléma. Valami átszervezés, felügyeleti eljárás… érted. A pénzt befagyasztották, legalább fél évre.
Lesütöttem a szemem, és a tányéromat bámultam, mintha összeszorult volna a torkom. Belül azonban diadalittas nyugalom áradt szét bennem. Végre kimondta.
— Akkor az az egymillió-ötszázezer forint… csak úgy elérhetetlen? — remegett meg a hangom, ez most nem is volt teljesen színjáték.
— Igen, de ne aggódj, vissza fogjuk kapni. Csak ki kell várni — mondta, és megveregette a kezem, ahogy egy gyereket szokás.
— Meg tudnám nézni a papírokat? A szerződést például? — kérdeztem halkan.
Az arca elkomorult.
— Minek? Úgysem értesz hozzá.
— Csak szeretném átlátni, mi történik — feleltem, egyenesen a szemébe nézve.
— Ne terheld ezzel magad, Melinda. Majd én elintézem — legyintett.
Pontosan erre vártam. Nem fáradt a hazugság finomításával sem. Elhessegetett, mintha csak egy zavaró rovar lennék.
— Rendben — bólintottam, és felálltam. — Bízom benned.
Vasárnapra vendégeket hívtam. Diána Lakatos és a férje, Géza Fodor jöttek át vacsorára. Géza ügyvédként dolgozott, pénzügyi vitákra specializálódva. Amikor az étkezés után a férfiak kimentek az erkélyre dohányozni, mindent elmondtam Diánának.
— Melinda, biztos vagy benne? — kérdezte döbbenten.
— Teljesen. Minden bizonyíték a kezemben van.
— És mit akarsz tenni?
— Igazságot. És azt, hogy végre megértse: nem vagyok ostoba.
Diána megszorította a kezem.
— Géza segíteni fog. Számíthatsz ránk. Mindig.
Másnap Géza irodájában találkoztunk. Alaposan átnézte a kinyomtatott levelezéseket, bankszámlakivonatokat, képernyőfotókat.
— Melinda, ez komoly ügy — mondta végül. — A közös pénzeteket a beleegyezésed nélkül mozgatta. Ráadásul csalás gyanúja is fennáll, nála és ennél a Vincze Barnabásnál is. Indíthatunk vagyonmegosztási pert, a tranzakció érvénytelenítését, és feljelentést is tehetünk.
— Mindkettőt akarom — feleltem határozottan. — De előbb tudnia kell, hogy mindent tudok. Tőlem akarom hallja.
Géza bólintott.
— Akkor tartsuk magunkat a tervhez.
5. fejezet – A felszínre került igazság
Péntek estét választottam. Béla jókedvűen érkezett haza, még egy tortát is hozott a teához. A konyhában ültünk, épp egy viccet mesélt, amikor elé csúsztattam a dokumentumokkal teli mappát.
— Ez mi? — kérdezte, és összevonta a szemöldökét.
— Nyisd ki.
Amint fellapozta, az arcáról eltűnt a mosoly. A meglepetést feszültség, majd sápadtság váltotta fel. Ott volt minden: az üzenetváltásaink, a számlakivonatok, a beszélgetései Vincze Barnabással.
— Melinda, ezt meg tudom magyarázni…
— Hallgatlak — összefontam a karom. — Magyarázd meg, miért loptál el másfél millió forintot. És azt is, miért néztél engem ennyire ostobának.
Megszólalni készült, de felemeltem a kezem.
— Hallottam, mit mondtál Barnabásnak. Szóról szóra. Hogy gyerek vagyok. Hogy buta. Hogy sosem ellenőrzök semmit.
Béla arca lassan vörösbe borult.
— Melinda, ez félreértés. Én csak növelni akartam a pénzünket! Befektetés volt!
— A hátam mögött? Hazugságokkal, banki mesékkel?
— Csak meg akartalak kímélni az idegeskedéstől!
— Nem — ráztam meg a fejem. — Egyszerűen azt hitted, bármit lenyelek. Huszonnyolc évig, Béla.
A csend súlya ránehezedett a konyhára, és tudtam, hogy innen már nincs visszaút, a következő pillanatban pedig kimondom mindazt, amit eddig magamban tartottam.