«És én hol vagyok ebben?» — szemrehányóan kérdezte Emese

Végre elszállt a türelem, megérdemelt döntés.
Történetek

**Sferauyuta**

Emese Somogyi a tányért törölgette, miközben a háta mögött Tibor Váradi magyarázott valamit. Nem fordult meg. Az ablak felé bámult, ahol az alkony sűrűsödött, és hagyta, hogy a szavak mögötte elússzanak.

— Figyelj, harmincegyedikén anya és a húgom jönnek, itt a menü, állj oda a tűzhelyhez — vetette oda Tibor, a telefonját sem eresztve el. — A ikrek most már nem esznek halat, számolj vele. És majonéz se legyen, anya szerint megüli a gyomrot.

Emese letette a tányért, lassan megfordult.

— Ez a te kerek születésnapod, Tibor.

— Pont ezért akarom, hogy minden rendben menjen — felelte.

— És én hol vagyok ebben?

Csak ekkor nézett fel.

— Te? A konyhában, ahogy mindig. Mire gondolsz?

Nem válaszolt. Tizenöt éve hallgatott: amikor Katalin Mészáros utasításokkal érkezett, amikor Orsolya Fülöp elterült a kanapén, miközben Emese az üvöltő ikrek után mosogatott. Tizenöt ünnepen vált láthatatlanná, mások vendégségében.

— Semmi — mondta végül, és kilépett a konyhából.

Huszonkilencedikén reggel felhívta az anyját.

— Anya, eljöhetünk Botond Baloghhhal hozzátok?

— Hát persze. Tibor is jön?

— Tibor marad. Vendégei lesznek.

Rövid csend.

— Emesém…

— Minden rendben, anya.

Gyorsan pakolt: farmer, két pulóver, iratok. A fia kilépett a szobából, ránézett a táskára.

— Indulunk?

— Indulunk.

Bólintott. Tizenhárom évesen többet értett, mint az apja tizenöt év alatt.

Tibor fél hétkor ért haza. A konyhába ment, benézett a hűtőbe — üres volt. Megfordult.

— Emesééé!

Válasz nem jött. Végigjárta a lakást. Az asztalon egy cetli feküdt.

„Tibor. A bevásárlólista a hűtőn. Botonddal a szüleimnél vagyunk. Főzz magadnak. Boldog születésnapot. A kulcsok Mónika Hegedűsnél.”

Háromszor olvasta el. Tárcsázott — bontás. Üzenetet írt — némaság. A listára nézett: csirke, krumpli, hering, uborka. Rájött, fogalma sincs, mit kezdjen velük.

Harmincadikán hajnal hatkor kelt, és nekilátott. Délre a konyha úgy festett, mintha gránát robbant volna: hagymahéj mindenütt, olajfoltok, odaégett csirke. A krumpli péppé esett szét, a hering kicsúszott a kezéből.

Ekkor megremegett a telefonja; az anyja hívta.

A cikk folytatása

Életidő