— Istenem, Vera, ezt bizony használtruha-boltból vetted?
Lídia nem csak nézett rám — vizsgálgatott, mint valami múzeumi tárgyat. Francia manikűrös ujjai a ruhámra mutattak. Sötétkék, apró virágmintás, amit a nagyanyám kezei szabtak és varrtak harminc évvel ezelőtt. A szövet vastag, jó minőségű, olyan, ami örökké tart.
— Jó ruha ez, — mosolyogtam, bár belül minden összeszorult.
— Jó? — Lídia a férjéhez fordult. — Balázs, nézd csak. A lányok Escadában jöttek, Verácska meg… hát látod.
Balázs végigmért — tetőtől talpig, lassan, megalázóan.
— Na ne, Lídi, nem mindenki költözött el Pestre. Van, aki itt maradt. Valami gyárban dolgozol? Vagy tanítónéni vagy?
A Versailles étterem — a legdrágább hely a kisvárosban. Az asztalok terítve, a volt osztálytársak ruhái egyértelműen nem itteni divatot mutatnak. Lídia és Balázs szervezték a találkozót, természetesen. Most ők az urak itt — temetkezési szolgáltatások lánca az övék. Cinikus üzlet mások fájdalmán, de jövedelmező.
— Építőiparban dolgozom, — mondtam röviden.
Lídia felnevetett — vékony, ellenszenves hangon, az egész teremnek.
— Az építőiparban! Halljátok? Talán valami vezetőként? — felemelte a hangját, mindenkihez szólva. — Gyerekek, rakjunk össze. Új ruhára Verácskának. Kínos, amikor valaki így mutatkozik. Ugye, Balázs?
A torkom összeszorult. Öklöm az asztal alatt, a körmeim a bőrbe vájtak. Huszonöt évvel ezelőtt ugyanez a Lídia nyiváncskodott velem az egész osztály előtt. Most megismételte.
De tudtam valamit, amit ő nem. Három nap múlva találkozó lesz itt budapesti befektetőkkel. Az asztalfőn fogok ülni, és elmondom a nevem. Vezérigazgató és alapító, Alap-Épít Kft. Az a cég, amelytől ők várják a megmentésüket.
Felálltam, búcsú nélkül, és kifelé indultam. Hátulról nevetést hallottam. Néhány hang, nem hangosan, de elég jól hallhatóan.
A ruhatárban naftalinszag és idegen parfümök illata terjengett. A fogasnál álltam, amikor hangokat hallottam a válaszfal mögül. Lídia és Balázs.
— …két hónap a csődig. Érted? Minden összeomlik, ha a budapestiek nem adnak pénzt.
— Adnak.
— Biztos vagy benne?
— Az Alap-Épít már megerősítette. Holnapután jönnek, aláírjuk a szerződést a park beépítésére. Megkapjuk az előleget, a felét Cipruson keresztül kivonjuk. Nekik új lakások, nekünk az élet.
— És ha ellenőrzik a papírokat? Ott minden hamis, Balázs.