– És akkor mit kéne tennünk? – folytatta. – Segítségért ordítani? Kinek? Vagy sírni? Minek? Szerintem inkább hozzuk ki ennek a kalandnak a jó oldalát! Kezdésnek például vetkőzzünk le egy kicsit, legalább a kabátot.
A „Mikulás” lehámozta magáról a piros köpenyt, a sapkát, a szakállat, és egy helyes, jó kiállású férfi lett belőle, aki nagyjából annyi idős lehetett, mint Natália Kovács.
– Na, akkor ismerkedjünk – fordult hozzá. – Dominik Németh vagyok. És ön?
– Natália…
– Rendben, Natália Kovács, akkor terítsünk meg! Éhen biztos nem halunk – nézze csak, mennyi pizzám van. Én speciel nem rajongok érte, de a barátom odavan, ő rendelte ezt az egész készletet. Kár, hogy alkoholt nem hoztam. Pedig még gondoltam is rá…
Natália szó nélkül belenyúlt a táskájába, és elővett egy üveg pezsgőt.
– Megmenekültünk! – tört ki Dominikból az örömittas kiáltás.
Lehajította a dzsekijét, széles mozdulattal kiterítette a már a padlóra dobott piros ünnepi köpeny tetejére, és vidáman invitálta:
– Parancsoljon, foglaljon helyet! Ezeken a tűsarkakon úgysem bírja sokáig.
Natália kigombolta a bundáját, lerúgta a csizmáit, és önmagán is csodálkozva engedelmesen lehuppant… a lift padlójára.
– Na ugye, kész is az ünnepi asztal – jegyezte meg Dominik, igyekezve jókedvre deríteni. – Kár, hogy pezsgőspoharunk nincs. Marad az, hogy az üvegből iszunk. Mit szól ehhez az életkilátáshoz?
– Mondja ki nyugodtan: „nyakazunk” – húzta el a száját Natália, majd előhúzott még egy üveget. – Akkor legalább mindkettőnknek jut saját.
– Benne vagyok! – nevetett fel Dominik. – Megadjuk a módját az évbúcsúztatónak, csak kicsit… rendhagyó formában. Egyébként mennyi az idő?
– Három perc múlva éjfél.
Felálltak, összekoccantották a két pezsgősüveget, és azzal a koccintással, hogy „Boldog új évet!”, belekortyoltak az első, majd gyorsan a következő kortyokba is.
Onnantól minden ment a maga útján: a pezsgő tette, amit ilyenkor tenni szokott…
Lassan oldódni kezdtek; Dominik és Natália belemelegedtek a beszélgetésbe, meséltek egymásnak az életükről, hogy telnek a napjaik. Az idő múlására fittyet hányva gyerekeknek való karácsonyi–újévi dalokat énekeltek, régi ünnepi találós kérdéseket próbáltak felidézni, sőt, egy-egy tánclépéssel is kísérleteztek a szűk kabinban.
Közben újabb és újabb „egészségünkre”-ket mondtak, és jó étvággyal tömték magukba a pizzát.
Egy idő után Natália már azt sem figyelte, épp melyik üvegből húz bele.
Amikor a pezsgő nagyjából elfogyott, Dominik előállt egy ötlettel:
– Mit szólna egy bruderschaft-hoz?
Rövidre zárva a történetet: hajnalra Natália békésen elszenderedett Dominik karjaiban, a lift padlóján fekve.
Így találtak rájuk reggel hatkor, amikor a liftkezelő végre reagált az előző esti hibajelzésre.
A látvány magáért beszélt: egy ünneplőbe öltözött, de kissé zilált nő és egy kicsit gyűrött férfi feküdt összegabalyodva a padlón.