– Anya, cseréljünk lakást – állt elő az ötlettel egy nap Bence Juhász, amikor beugrott hozzájuk. – Minek nektek ketten egy kétszobás?
– Hát, nem is tudom, fiam – jött zavarba Éva Farkas. – Majd beszélek apáddal…
– Úgy beszélj vele, hogy bele is menjen. Mondd neki, hogy Lili Kocsissal már a második gyereken gondolkodunk. A mi garzonunk ehhez már kicsi lesz.
– Rendben, elmondom. Bár szerintem az ötleted akkor sem fog neki tetszeni.
– Miért ne tetszene? Nem egyértelmű a dolog? Ti ketten vagytok, mi meg hamarosan akár négyen is lehetünk.
– Értelek, Bence. Ígérem, szót ejtek róla apáddal.
– És te magad mit gondolsz róla? – fúrta a szemét az anyjába Bence.
– Én benne lennék. Tényleg azt szeretném, hogy nektek könnyebb legyen. Mi apáddal valahogy csak alkalmazkodnánk.
– De mihez kellene alkalmazkodnotok? – csodálkozott a fiú. – A mi szobánk nagy, világos, két embernek pont ideális.
– Csakhogy az a két ember már nem fiatal. Mi apáddal régóta külön szobában alszunk. Ő állandóan forgolódik, későn fekszik, sokszor felkel éjszaka. Tőle nem tudok rendesen aludni. Nekem is megvannak a nyavalyáim, a vérnyomásom is ingadozik. Így jutottunk arra, hogy jobb külön aludni.
– Erről nem is tudtam – húzta el a száját Bence. – Azt hittem, nálatok minden rendben.
– Rendben is van, ha leszámítjuk az egészségügyi gondokat. De az már a kor velejárója, nem a kapcsolatunké. Éppen ezért nem ígérhetem, hogy apádat feldobja a javaslatod. Látod, mostanra nagy nehezen kialakult a maga kis rendje az életünknek, és se erőnk, se kedvünk mindent felforgatni. Így is jó nekünk.
– Azért kérlek, beszélj vele, jó? Hátha mégis rábólint – mondta Bence már jóval bizonytalanabb hangon.
– Jó, fiam, még ma este szóba hozom.
Aznap este Éva Farkas részletesen elmesélte férjének a beszélgetést, majd a végén megkérdezte:
– Na, mit gondolsz, belemegyünk?
– Szó sem lehet róla – vágta rá gondolkodás nélkül Zoltán Szalai. – Ezt a lakást én a saját verejtékemmel teremtettem meg. Abban bíztam, hogy legalább öregkoromra lesz egy kis nyugalmam. Erre most mit hallok? Gondold végig: ugyan miért kéne nekünk plusz gondokat húzni a nyakunkba vén fejjel?
– Ők viszont szeretnének még egy gyereket. Egy garzon négy embernek tényleg szűkös lenne.
– Akkor ne kapkodjanak. Van saját lakásuk, nem dobálják ki őket, bérleti díjat sem fizetnek. Spóroljanak az önerőre, vegyenek nagyobbat. Ott a lakáshitel, ezer lehetőségük van.
– De miből tegyék félre? Lili otthon van a kicsivel, Bence két állásban hajt, és így sem jönnek ki a pénzből.
– Akkor húzzanak a kiadásaikon.