– Csak Mira Lakatos számít, mi? Dorka Kelemen meg járjon rongyokban? – rikácsolta az anyós. – Na ide figyelj. Ha ez így megy tovább…
A mondat végét már nem tudta kimondani, mert Éva Pusztai rácsapta a telefont.
– Ugyan már! Ultimátumokat fog nekem szabni? Majd ő mondja meg, mit csináljak a saját lakásomban?! – Éva felháborodásának nem volt határa.
…Éva egy évvel az első férjétől való válása után ment férjhez Bálint Takácshoz. A lánya, Mira Lakatos – kilencéves, szelíd kislány – nála maradt. Az exférj, Vilmos Juhász fizette a gyerektartást, gyakran találkozott a lányával, ajándékokkal halmozta el. Bálintnak is volt előző házassága, és abból szintén született egy lánya, Dorka Kelemen, aki szintén kilenc éves volt. Mikor Éva és Bálint megismerkedtek, sokat nevettek ezen a furcsa egybeesésen, és szerettek úgy gondolni rá, mint valami jelre: sorsszerűnek tartották.
Dorka Bálint volt feleségénél, Nóra Némethnél élt. Bálint a lány után nagyjából ugyanolyan összegű tartásdíjat utalt, mint amennyit Éva volt férje fizetett Mira Lakatos után.
Éva az örökölt, tágas kétszobás lakásában lakott, oda költözött be Bálint is. A férfinak saját lakása nem volt, csak résztulajdonosa volt az édesanyja lakásának, aki nem messze lakott tőlük.
Köztük különösebb veszekedés nem akadt. Éva volt férje időnként elvitte Mira Lakatos-t hétvégére, éjszakára is magánál tartotta. A kislány imádta ezeket a kiruccanásokat, nagyon szerette az apját, de a nevelőapjához is kedvesen, jóindulattal viszonyult; alapvetően jó természetű, nem hisztis gyerek volt.
Dorka szintén gyakran töltötte a hétvégéket Éváéknál, bár az anyja éjszakára sosem engedte ott aludni. Bálint sokat sétált vele, moziba vitte, kávézókba, boltokba jártak, új ruhákat és játékokat vett neki. Egy darabig mindenki egészen összeszokottan, békésen élt. Mivel a két család anyagi helyzete nagyjából azonos volt, a lányok gyakran kaptak hasonló holmikat, sokszor ugyanazt a játékot, ruhát, hogy egyik se érezze magát háttérbe szorítva.
– Éva, elárulod, honnan van az a gyönyörű baba Mira Lakatos-nak? Ugyanolyat szeretnék venni Dorkának is – kérdezte ilyenkor Bálint. Éva ilyenkor átdobta neki az internetes bolt linkjét. Előfordult fordítva is, hogy ő kért tőle segítséget, például az iskolai egyenruha beszerzésénél.
– Melyik boltban vette Nóra azt a kis szürke iskolai ruhát Dorkának? Olyan csinos rajta, szeretnék Mira Lakatos-nak is ugyanolyat – faggatta a férjét.
– Mindjárt rákérdezek – felelte Bálint, és már nyúlt is a telefonjáért, hogy felhívja az exfeleségét.
Így teltek a napjaik.
Bár a két lány szinte egy környéken nőtt fel, mégsem találkoztak gyakran, és ha összefutottak is, csak udvarias, távolságtartó beszélgetésre futotta. Mély barátság nem alakult ki köztük – talán épp ezért, talán valami egészen más okból. Amikor betöltötték a tizenharmadik életévüket, Bálint megtudta, hogy Nóra férjhez készül menni.
– És? Miért lenne ez baj? Fiatal nő, szabad, joga van új életet kezdeni – vont vállat Éva.
– Nem is ez zavar… Attól félek, az új férj hogyan fogja elfogadni Dorkát, és a lány hogy fog reagálni az egészre – mondta aggodalmasan Bálint. – Bármi előfordulhat.
– Hidd el, ha Isten is úgy akarja, minden rendben lesz. Ne őrlődj előre. Ez teljesen várható volt, Nóra fiatal, nyilván szeretné rendbe tenni a magánéletét – nyugtatta Éva. Bálint azonban továbbra is nyugtalan maradt – és, mint utólag kiderült, nem alaptalanul.
Körülbelül egy évvel az esküvő után Nóra bejelentette, hogy a férjét másik városba helyezik át egy új pozícióba. Hogy ott milyen körülmények várják őket, egyelőre fogalma sincs, ezért… Dorkát – legalábbis egyelőre – nem akarja magával vinni.
– Van neki apja! – közölte Nóra Bálinttal. – Évekig én neveltem, etettem, öltöztettem, most rajtad a sor. Segíts ki egy időre. Ráadásul a kislánynak itt van az iskolája, a barátai, az egész megszokott élete. Ott pedig? Egy ilyen költözés óriási trauma lenne neki. Őszintén szólva azt gondolom… jobb is volna, ha itt fejezné be a gimnáziumot, aztán majd egyetemre is itt jelentkezne. Ahová mi megyünk, ki tudja, egyáltalán vannak-e rendes egyetemek… Ha önálló lesz, elköltözhet az én lakásomba. Addig pedig kiadom, lesz egy kis plusz bevételem. A pénzt, amit rá szánok, rendesen át fogom neked utalni, ígérem.
Bálint úgy leült, mintha kirúgták volna alóla a széket. Éva, amikor meghallotta a hírt, még nála is jobban megdöbbent. Eszébe sem jutott, hogy Nóra képes lesz ilyen húzásra. Hiszen ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy egyszerűen lepasszolják rájuk a gyereket, mintha csak megszabadulnának tőle.