— A valódi erény sosem jár lemondás nélkül — közölte kioktató ünnepélyességgel a férjem, miközben mellkasával nekifeszült a nehéz, fémből készült szállítókocsinak.
— Éppen ezért a mosógép anyámhoz kerül — tette hozzá már jóval halkabban, aztán meglökte előre a kocsit.
A lépcsőház ajtajánál földbe gyökerezett a lábam. Próbáltam felfogni, miféle képtelen jelenet zajlik a szemem előtt. Az én törvényes uram, aki máskor a számítógépes egérnél súlyosabb tárgyak emelésétől is tartózkodott, hirtelen úgy viselkedett, mint a munka hőse.
A vasplatón, amelyet valamelyik raktáros ismerősétől kért kölcsön, méltóságteljesen trónolt az én saját háztartási gépem. Pontosan az a mosógép, amelyet még a házasságunk előtt, kizárólag a saját félretett pénzemből vettem, jóval azelőtt, hogy Zoltánnal gyűrűt húztunk volna egymás ujjára az anyakönyvvezető előtt. Az előző gépemet éveken át könyörögve próbáltam rávenni, hogy centrifugálás közben ne rohanja körbe a fürdőszobát a paplanhuzattal együtt, ezért az újat szinte családi ereklyeként óvtam.
Most pedig ez a kincsem, gondosan vastag csomagolófóliába bugyolálva, éppen arra készült, hogy elhagyja megszokott kikötőjét.
A férfiúi önfeláldozás különös jelenség. Mindig fejedelmi nagyvonalúsággal bontakozik ki, feltéve, hogy a számlát valaki más fizeti.
— Megkérdezhetem, hová készül az én tulajdonom? — érdeklődtem vissza, mert elsőre Zoltán olyan halkan mondta, mintha maga is érezte volna: ekkora ostobaságot hangosan kimondani kockázatos.
Letörölte izzadt homlokát a kézfejével, majd úgy nézett rám, mint valami felvilágosult mecénás, aki épp nagylelkű adományt tesz a rászorulóknak.
— Anyának nagyobb szüksége van rá. Az övé centrifugáláskor úgy zörög, hogy beleremeg a lakás. Mi meg majd veszünk magunknak másikat.
A „mi” szó a férfiak pénzügyi terveiben egészen varázslatos jelentéssel bír: az ötlet a férjtől származik, a finanszírozás pedig a feleségre hárul. Igazán kifogástalan üzleti modell.
— És szerelőt hívni Erzsébet asszonynak tiltja a vallása? — kérdeztem, miközben kívülről továbbra is példás nyugalmat mutattam.
— Anya azt mondta, fölösleges javíttatni azt az ócskavasat, amikor nálunk itt áll egy majdnem új, ráadásul nagy kapacitású gép — jelentette ki Zoltán váratlan határozottsággal, mintha életében először fedezte volna fel magában a jellemszilárdságot.
Aztán büszkén megpaskolta a fóliába csavart mosógép oldalát.
— Már elzártam a vizet, lecsavaroztam a csöveket, kiengedtem a maradékot, és hívtam egy tehertaxit is. Mindjárt itt lesz. Egy igazi férfi gyorsan dönt.
A házasság egyik legfontosabb tanulsága, hogy minél hangosabban szónokol a férj nemességről és áldozatról, annál erősebben kell markolni a pénztárcát. Nem kezdtem jelenetet rendezni.
— Rendben — bólintottam engedelmes mosollyal. — Várj egy percet.
Zoltán szemében leplezetlen diadal villant. Nyilván könnyekre, kiabálásra és arra számított, hogy kétségbeesetten a vezeték csatlakozója után kapkodok.