Az ajtó egyszerre kivágódott, és a küszöbön az a nő állt, akire Eszter a legkevésbé számított. Mária volt az, a volt anyósa: ugyanaz az asszony, aki két évvel korábban boldogan rábólintott a fia hűtlenségére, majd a várandós menyét kitette a lakásból. Az, aki András szeretőjét „igazi nőnek” nevezte, Esztert pedig tehernek.
— Eszterkém, beszélnem kell veled — remegett Mária hangja. — Az unokámról. A neki járó pénzről. Elvégre a nagymamája vagyok!
Eszter a félfának támaszkodott. Szép kis fordulat. A férj, aki elárulta. Az anyós, aki áldását adta az árulásra. Most pedig megjelent, és hirtelen rokoni jogokra hivatkozott.
— Be sem hívsz? — Mária megpróbált belesni Eszter válla fölött. — Micsoda neveletlenség! Átutaztam miattad az egész várost!
— A neveletlenség ott kezdődik, amikor valaki télen az utcára teszi a terhes menyét — felelte Eszter nyugodtan. — Átjöhetett volna korábban is. Két év alatt se egy telefon, se egy forint. Mi történt? Felébredt a lelkiismerete, vagy András küldte?
— Ne merj így beszélni a fiamról!
— Melyikről? Arról, aki elhagyta a várandós feleségét egy kétgyerekes nőért? Vagy arról, aki most más gyerekeit neveli, mert az új asszonya nem hajlandó közös gyereket szülni neki?
Mária elsápadt. Ajka vékony vonallá préselődött, tekintete ide-oda cikázott, mint egy sarokba szorított állaté. Eszter közös ismerősöktől hallotta mindezt, és most látta: pontosan célba talált.
— Kicsi a világ, Mária. Főleg akkor, ha maga mindenkinek eldicsekedett vele, milyen „jó partit” fogott ki az Andriskája. Az irónia csak az, hogy ez a nagy fogás most vele cserélteti más gyerekeinek a pelenkáját. A saját lánya pedig nélküle nő fel. Szép történet, nem?
— Én békülni jöttem! — Mária hangja éles visításba csapott. — Te meg gúnyolódsz! Mindig ilyen voltál: rosszindulatú, bosszúálló!
— Bosszúálló? — Eszter halkan felnevetett. — Nem, Mária. Én csak nem vesztettem el az emlékezetemet. Minden egyes szavára emlékszem. „Direkt esett teherbe, hogy magához láncolja Andrást!” — ezt maga mondta, igaz? Akkor, amikor letettem az ultrahangleletet az asztalra.
— Feldúlt voltam…
— Maga nem feldúlt volt. Maga egyenesen örült neki.