— Ha igen, el ne kényeztesd! Vasárnap küldd csak vissza hozzám, a folyosói szekrény még mindig darabokban áll, az ajtók is alig tartják magukat!
Egyetlen szó nélkül bontottam a vonalat.
Gábor arca abban a pillanatban hamuszürkére váltott. Úgy nézett ki, mintha most közölték volna vele, hogy az anyai menedék valójában nem pihenőhely, hanem újabb műszak. Lassan felfogta: az édesanyjánál sem a kimerült, dédelgetett kisfia volt, hanem ingyenes ezermester, családi kedvezménnyel. Ez a felismerés olyan tisztán ült ki rá, hogy szinte sajnálni lehetett volna.
— Én haza jöttem! — próbálta összeszedni maradék tekintélyét, és egy lépést tett felém, miközben megemelte a hangját. — Jogom van lefeküdni és kipihenni magam a saját lakásomban!
— Ez a lakás már az esküvőnk előtt is az enyém volt — feleltem csendesen, de a hangomban olyan keménység csengett, mintha a zárban fordult volna el egy kulcs.
A „haza jöttem” szavai erre ott lógtak köztünk, nevetségesen és üresen. Mintha Gábor a házasságunk hosszú évei alatt először nem egy közüzemi számláról, hanem az én hangomból értette volna meg ezt az apró részletet. A maradék fölénye is lepergett róla. Ott állt az előszobában, egy fölöslegessé vált nyaralóként, akitől időközben mindenki kipihente magát.
— Ma nem alszol itt, Gábor — mondtam, minden szót külön odatéve elé. — És a kanapén sem fogsz uralkodni. Ha vissza akarsz kerülni ebbe a családba, nem a vacsorával kezded. Hanem azzal, hogy beszélsz a gyerekeiddel, bocsánatot kérsz tőlük, és eljössz velünk családpszichológushoz.
Anna szó nélkül megfordult, és bement a szobájába. A zár kattanása hangosabban hasított végig az előszoba csendjén, mint bármilyen veszekedés. Olyan ütés volt ez, amely ellen semmiféle ruhákkal tömött táska nem véd.
Gábor zavartan nézett rám, mintha arra várna, hogy mindjárt elnevetem magam, és közlöm, hogy csak tréfa volt az egész. De nem mosolyogtam.
— A kulcsokat tedd a komódra, Gábor — mondtam. — És rendesen húzd be magad után az ajtót. Nálunk nem a lépcsőházból jött a huzat, hanem attól a perctől kezdve, hogy a gyerekeidet csürhének nevezted.