– Lemondtam a szerelőt és a csövek kiszállítását is. Ülhetsz hétvégén víz nélkül, legalább végre felfogod, ki itt a férfi.
Gábor ezt a hátamnak jelentette be, olyan komor földesúri hangon, mintha épp a jobbágyait fosztaná meg az ivóvízhez való joguktól.
– Én most elmegyek anyámhoz a hétvégére. Kipihenem a soha véget nem érő kéréseidet. Próbálj meg egyszer az életben egyedül megoldani valami férfimunkát. Majd az élet megtanít rá, hogy becsüld azt, aki ezt az egész házat a vállán viszi.
Az előszobában állt, összepakolt utazótáskával, kidüllesztett mellkassal, mintha a széldzsekije alatt a galaxis megmentéséért kapott kitüntetés lapulna.
Gábor évek óta minden becsavart villanykörtét országos jelentőségű hőstettként adott elő, a barkácsáruház blokkját pedig úgy lobogtatta, mintha lovagi oklevél volna.
Most nyilván arra számított, hogy kétségbeesetten a kezemet tördelem, a lábába kapaszkodom, és könyörgök neki, ne hagyjon magamra a meghibásodott kerti vízvezetékkel.
Én azonban szó nélkül elfordítottam a tekintetem a fényesre suvickolt cipőjéről a szoba sarkában álló kalitkára.
Ott, az ülőrúdon Márk tollászkodott: egy termetes jákópapagáj, az én saját tollas ügyészem, akinek döbbenetes memóriája volt mások ostobaságaira.
Márk kerek, sárga szemével Gáborra meredt, majd sokatmondóan rekedt egyet.
– Jó utat, Gábor – feleltem nyugodtan. – A legjobb pihenés a tevékenységváltás.
A férfiúi pótolhatatlanság igen romlandó portéka: elég egyszer boldogulni nélküle, és máris kiderül róla, hogy nem más, mint közönséges alkalmatlanság.
Csakhogy Gábor erről akkor még mit sem sejtett. Hangosan felhorkant, úgy bevágta a bejárati ajtót, hogy a plafonról lepergett a meszelés, aztán elvonult az alkonyatba drága édesanyjához, Máriához.
Amint elhaltak a léptei a lépcsőházban, bekapcsoltam a számítógépet.
A javítási megrendelés az ő telefonszámára volt rögzítve, de a költséget a közös kártyánkról kellett volna kiegyenlíteni.
A keresési előzmények között, azon a gépen, amelyet a férjem nagy drámai távozásában elfelejtett kikapcsolni, ott virított a törölt rendelés: új szivattyú, csövek, idomok.
Mellette pedig nyitva maradt egy üzenetváltás ablaka.
Rátapadt a szemem a képernyőre, és az iménti halvány gúnyos mosolyom pillanatok alatt jeges dühvé keményedett.
A beszállító haverjával folytatott levelezésben ott állt Gábor rövid üzenete: „Hadd üljön Nóra pár napig víz nélkül, utána majd…”