— Negyvenkét évesen hozzámenni egy jómódú férfihoz… hát, Eszterkém, ez nagyjából olyan, mintha az ember az utolsó pillanatban ugrana fel az induló vonatra.
A férjem bátyja, Márk, ezt harsány jókedvvel jelentette ki az egész asztaltársaság előtt, miközben hatalmas adag salátát lapátolt a tányérjára.
— Úgyhogy csak igyekezz Gábor kedvében járni, ahogy bírsz. Nálunk ő szemrevaló férfi, pillanatok alatt lecserélhet valami fiatalabbra.
Az arca közben elégedetten ragyogott, mintha legalábbis egy óvodai homokozó fölött aratott volna hősies győzelmet.
Egy rövid, kínos csend ereszkedett az asztalra.
Aztán a felesége, Dóra, meg a két fivér húga, Réka engedelmesen, szinte gépiesen felkuncogtak.
Friss férjem, Gábor bűnbánó mosollyal nézett rám. A tekintete azt üzente: ugyan, ne vedd komolyan, nálunk ő már csak ilyen tréfamester.
Lassan letettem a villát a tányérom szélére.
Ez volt az első nagyobb családi vacsoránk az esküvő után, és néhány perc alatt világossá vált, kinek hol a helye ebben a társaságban.
— Negyvenkét évesen legalább szerelemből mentem férjhez — mondtam nyugodtan, minden élesség nélkül. — Önnek viszont, Márk, ötvenévesen még mindig arra van szüksége, hogy nők megalázásával érezze magát fontosnak. Csak vigyázzon, nehogy Dóra egyszer rájöjjön, milyen békés tud lenni az élet az ön humora nélkül.
A család ünnepelt mókamesterének mosolya egyetlen pillanat alatt eltűnt, mintha lefújták volna az arcáról.
Márk vörösre váltott, majd sértetten az anyjára meredt.
Anyósom úgy nézett rám, mintha az ünnepi abroszon kezdtem volna nyers vaddisznót bontani.
Gábor sietve más témára terelte a szót, de a szoba levegője addigra sűrű lett a feszültségtől.
Hazafelé, az autóban, a férjem nagyot sóhajtott.
— Eszter, muszáj volt ennyire keményen? Márk csak viccelődik. Nálunk ez a megszokott beszédmód. Ne vedd a szívedre.
— Gábor — fordultam felé, továbbra is halkan beszélve. — Az a család, ahol a nőknek mosolyogniuk kell, miközben beléjük törlik a lábukat, nem összetartó család. Az idomított társulat.
Egy pillanatra elhallgattam, és egyenesen a szemébe néztem.
— Én nem szerződtem a ti cirkuszotokba betanított uszkárnak. Ha a bátyád nem képes féken tartani a nyelvét, akkor minden alkalommal választ fog kapni. Mindenki előtt. Neked pedig el kell döntened, melyik oldalon állsz.