Gábor pszichológus rendelőjében ültem, és képtelen voltam megszólalni. A kezemben remegett a lap: a DNS-vizsgálat eredménye. Újra meg újra a számokra meredtem, mégsem tudtam elhinni, amit láttam.
Apasági valószínűség: 0,00%.
Gábor csendben várt. Hatvan év körüli, tapasztalt szakember volt, olyasvalaki, aki már sok emberi összeomlást látott. De azt ő is pontosan érezte, hogy most egy olyan férfi ül vele szemben, aki a szakadék szélén áll.
Végül nagy nehezen kipréseltem magamból:
— Nem az enyém.
— Ki? — kérdezte halkan.
— A lányom. Lilla nyolcéves. Nyolc éven át én neveltem. És kiderült, hogy nem az én gyerekem.
Letettem elé a papírt az asztalra. Gábor felemelte, végigolvasta, aztán lassan bólintott, és visszacsúsztatta elém.
— Kezdje az elején.
És én beszélni kezdtem.
Így indult az egész: a kételyekkel.
Negyvenkilenc éves vagyok. A feleségem, Eszter negyvenhét. Húsz éve élünk együtt. Lilla akkor született, amikor én már betöltöttem a negyvenegyet.
Várva várt gyerek volt. Tíz hosszú éven át próbálkoztunk, aztán lassan beletörődtünk, hogy nekünk talán soha nem lesz gyermekünk. És egyszer csak Eszter teherbe esett.
Madarat lehetett volna fogatni velem. Mindent megtettem érte, körülötte sürögtem, berendeztem a gyerekszobát, játékokat vásároltam. Amikor Lilla megszületett, örömömben sírtam.
Az első években semmi különöset nem vettem észre. Olyan volt, mint bármelyik kisgyerek. Világos hajú, kék szemű — akár én.
Aztán négyéves kora körül valami elkezdett motoszkálni bennem. Egyre gyakrabban láttam, hogy semmiben sem emlékeztet rám. Az arcvonásai, a mozdulatai, a mimikája — mintha mind idegenek lettek volna.
— Eszter, szerinted Lilla kire hasonlít? — kérdeztem egyszer.
— Az én nagymamámra — felelte a feleségem. — Majd meglátod, ha nagyobb lesz, kiköpött mása lesz.
Elhittem neki. Vagy legalábbis igyekeztem elhinni. Elhessegettem a rossz gondolatokat.
Csakhogy amikor Lilla hétéves lett, megbetegedett. Vérvizsgálatra volt szükség. Nekem kettes pozitív a vércsoportom, Eszternek hármas pozitív.
Lilláé viszont egyes negatív volt.
Megkérdeztem az orvost:
— Ez hogyan lehetséges?
Az orvos csak megvonta a vállát.
— A genetika bonyolult dolog. Előfordul ilyesmi.
De amikor hazamentem, azonnal rákerestem az interneten.