Bevezetés
– László, hol a kártyám?
Anna olyan lendülettel rontott be a konyhába, hogy az ajtó nekicsapódott a falnak. Már vagy tíz perce túrta fel a táskáját, átnézte a kabátja zsebeit, még a kanapé alá is bepillantott, pedig pontosan érezte: egy bankkártya nem tűnik el csak úgy magától.
László az asztalnál ült, és unott mozdulatokkal görgette a híreket a telefonján. Előtte egy bögre állt, benne rég kihűlt kávéval. A felesége hangjára még csak össze sem rezzent.
Lassan emelte fel a tekintetét, és úgy nézett Annára, mintha nem is a felesége állna előtte, hanem valami idegen.
A szája szegletében alig észrevehető, gúnyos mosoly jelent meg.
– Miféle kártya? – kérdezte higgadtan. – Az, amelyikkel folyton mindenféle fölösleges holmit veszel magadnak?
Anna gyomra görcsbe rándult.
Nyolc év házasság alatt sok mindent megszokott már: a szemrehányásait, a türelmetlenségét, az állandó elégedetlenségét, azt is, ahogy László minden lépését irányítani próbálta. De most volt valami új a hangjában.
Megvetés.
Hideg, nyílt, leplezetlen megvetés.
– Ne játszadozz velem – mondta Anna halkan. – A kártya a pénztárcámban volt. Most nincs ott. Hol van?
László félretette a telefont.
Aztán komótosan felállt.
Majdnem egy fejjel magasabb volt Annánál, és veszekedések idején ezt mindig ki is használta: közelebb lépett hozzá, hogy éreztesse vele a fölényét.
– Nálam van – közölte.
Anna pislogott egyet.
Egy pillanatig azt hitte, rosszul hallotta.
– Tessék?
– A kártya nálam van. És nem is fogom visszaadni.
Néhány másodpercre teljes csend borult a lakásra.
Odakint elhaladt egy autó.
Valahol a szomszédban felsírt egy kisgyerek.
A világ ment tovább a maga megszokott rendje szerint.
Csak Anna érezte úgy, mintha hirtelen kicsúszott volna a lába alól a talaj.
– Te… elvetted a kártyámat?
László bólintott.
Olyan természetességgel, mintha valami jelentéktelen apróságról lenne szó.
Mintha csak egy kanalat vett volna el az asztalról, vagy a tévé távirányítóját tette volna zsebre.
– Amíg nem tanulsz meg úgy viselkedni, mint egy rendes feleség, a pénz fölött én rendelkezem.
Anna csak nézte őt, és egyszerűen nem ismert rá.
Hová lett az a férfi, akihez egykor hozzáment?
Hová tűnt az az ember, aki munka után kamillát vitt neki, és azt mondta, éppen az önállóságát szereti benne?
Mikor változott át a szerelem csendes hatalmi harccá?
Kibontakozás
Anna pénzügyi elemzőként dolgozott egy nagy informatikai vállalatnál.
Szerette a számokat.
Szerette a rendet.
És szerette azt a biztonságérzetet is, amelyet a munkája adott neki.
A munkanapjai ritkán értek véget este kilenc előtt.