— Most mi van, sztrájkot hirdettél?! — csattant fel a férje ingerülten. — Anyám egyedül nem győzi, te pedig itt ülsz, és a telefonodat bámulod!
Lilla a dolgozószobának kinevezett kisebb helyiségben ült az íróasztalánál, és éppen egy frissen szerzett ügyfél honlapjának tervét ellenőrizte. A laptop kijelzőjén egymás után jelentek meg a színminták, ikonok, betűtípusok és elrendezési blokkok. Már negyedik éve dolgozott otthonról webdizájnerként, és a munkája tisztességesen jövedelmezett. Mindig akadt megbízása, maga osztotta be az idejét, és ez az életforma kifejezetten illett hozzá.
A nappali felől ajtónyitás hallatszott, majd Márk lépett be a lakásba. Lerángatta magáról a kabátját, betette az előszobaszekrénybe, aztán a konyha irányába indult.
— Lilla, itthon vagy? — szólt be hangosan.
— Itt vagyok, dolgozom! — válaszolta a nő, anélkül hogy akár egy pillanatra is elfordult volna a monitortól.
Pár másodperc múlva Márk megállt a szoba küszöbénél, vállával az ajtófélfának dőlve.
— Hallgass meg, kérlek. Valami fontosról kell beszélnünk.
Lilla ekkor már érezte, hogy nem egy hétköznapi apróságról lesz szó. Felemelte a tekintetét a képernyőről, és a férjére nézett. Márk arca feszült volt, mintha előre tartana attól, amit mondani készül.
— Mi történt?
— Anyáról van szó — kezdte Márk, közben megdörzsölte az orrnyergét. — A falusi háza szinte teljesen leromlott. A tető beázik, a kályha füstöl, a falak nedvesek. Abban az állapotban nem tudja kihúzni a telet.
Lilla teste ösztönösen megfeszült. Még ki sem mondta, de ő már pontosan sejtette, hová akar kilyukadni.
— És szerinted mi lenne a megoldás?
— Arra gondoltam… ide kellene hoznunk. Legalább a hideg hónapokra — mondta Márk, de közben kerülte a felesége pillantását. — Három szobánk van, valahogy csak elférünk.
Lilla lassan hátradőlt a székében, és keresztbe fonta a karját. Erzsébetet a három évnyi házasságuk alatt mindössze néhány alkalommal látta, de egyik találkozás sem hagyott benne kellemes emléket. Az anyósa erős akaratú, parancsolgatásra hajlamos asszony volt, aki szentül hitte, hogy nála jobban senki sem ért semmihez.
— Márk, felfogod, mennyire felforgatná ez az életünket?
— Ő az anyám, Lilla — nézett rá végre a férfi. — Nem hagyhatom egy omladozó, hideg házban. Kérlek, értsd meg.
Lilla hosszan kifújta a levegőt. Nem tudott egyszerűen nemet mondani. Márk ezt alighanem árulásként élte volna meg, és a lelkiismerete sem engedte volna, hogy egy idős asszony ilyen körülmények között maradjon.
— Jól van — mondta végül. — De kizárólag télre. És egy dolgot tisztázzunk: nem szól bele az életünkbe.
— Természetesen, persze! Köszönöm, drágám! — Márk szemmel láthatóan megkönnyebbült, odalépett hozzá, és megcsókolta a feje búbját.
A lakás valóban háromszobás volt, ráadásul Lilla tulajdonát képezte. Öt évvel korábban örökölte a nagymamájától, jóval azelőtt, hogy Márkot megismerte volna. Az esküvő után nem is kerestek másik otthont, egyszerűen együtt kezdtek élni benne. Márk egy építőipari vállalatnál dolgozott menedzserként, elfogadható fizetéssel, de hitelre vagy egy nagyobb lakás bérlésére így sem lett volna reális lehetőségük.
Erzsébet egy héttel később érkezett meg. Márk autóval ment érte a faluba, és három óriási bőrönddel, valamint két jól megtömött táskával együtt hozta haza.
— Jó napot, Erzsébet néni — fogadta Lilla az ajtóban, és udvariasan nyúlt az egyik bőrönd felé, hogy segítsen.
— Jó napot — válaszolta az asszony száraz hangon, majd olyan pillantással mérte végig a lakást, mintha azonnal hibákat keresne benne. — Tehát itt fogok lakni?
— Igen, ez lesz a szobája — mutatott Lilla a távolabbi háló felé. — Betettünk egy ágyat, egy szekrényt, és mindent előkészítettünk, amire szüksége lehet.
Erzsébet belépett a helyiségbe, körbehordozta a tekintetét, aztán elégedetlenül elhúzta a száját.
— Nem valami tágas. Mindegy, télre majd csak megfelel.
Miközben az asszony kipakoláshoz látott, Lilla visszament a konyhába, és érezte, ahogy kellemetlen feszültség gyűlik a gyomrában. Nem valami tágas — ismételte magában. A szoba tizenöt négyzetméteres volt, egy embernek bőven elegendő.
Az első néhány nap még viszonylagos csendben telt. Erzsébet berendezkedett, elrendezte a holmijait, lassan feltérképezte a lakás minden zugát. Lilla napközben a saját szobájában dolgozott, Márk bejárt az irodába, az anyósa pedig egyelőre úgy tűnt, csendben teszi a maga dolgát.