A mosogatónál álltam, és a tányérokról öblítettem le a habot. A csapból zubogó víz valamennyire elnyelte a gondolataimat, aztán a konyha csendjét hirtelen durva csattanás szakította ketté. A férjem belépett, és teljes erőből rávágta a tenyerét a pultra. Meg sem fordultam. A hátammal is éreztem, ahogy árad belőle a sűrű, nyomasztó ingerültség.
Az elmúlt hetekben szinte kimondatlanul is ott lebegett köztünk a téma: az ő szülei. Egy régi, fából épült házban éltek a szomszéd megyében, és az állapotuk egyre több törődést kívánt. András fejében ekkor született meg a „megoldás”: költözzenek közelebb hozzánk. Pontosabban abba a lakásba, amelyet apám hagyott rám örökségül. Csakhogy neki nem volt elég, hogy ott lakhassanak. Azt akarta, hogy állandó lakcímre is jelentsem be őket. A jobb budapesti rendelők miatt, a nyugdíjhoz járó kiegészítések miatt, és azért is, hogy úgy érezhessék, joguk van mindenhez.
– Nem fogom ezt tovább rágni – hasított bele a hangja a konyhába, még a víz csobogását is elnyomva. – Vagy most azonnal bejelented a szüleimet, vagy elválunk.
Elzártam a csapot. A szivacsot letettem a mosogató peremére. A kezemet lassan, gondosan megtöröltem a konyharuhába, ujjról ujjra haladva, csak hogy nyerjek néhány másodpercet, és mély levegőt vehessek. A mellkasomban ismerős, tompa fájdalom húzódott össze. Nem friss sértettség volt ez, hanem régi, makacs kimerültség, amellyel már évek óta ébredtem. Annak a felismerésnek a súlya, hogy a házasságom rég nem társ volt, hanem parancsuralom.
András mindig mindent eldöntött helyettem is. Hová utazunk nyaralni, milyen tapéta kerüljön a falra, mennyit teszünk félre az új autójára. Az én véleményemet legfeljebb félmosollyal meghallgatta, aztán úgyis az történt, amit ő akart. Sokáig mentegettem magamban: férfi, felelősséget vállal, irányítani akar. Csakhogy évről évre szűkebb lett körülöttem a mozgástér, míg végül a saját otthonomban szorultam sarokba. Most pedig ezt az utolsó sarkot is el akarta venni tőlem, a legolcsóbb fegyverrel: zsarolással.
Végül szembefordultam vele. Karba tett kézzel állt, magabiztosan, diadalmasan összehúzott szemmel. Biztos volt benne, hogy mindjárt megtörök.