Még zoknit és alsóneműt sem vettem neki többé.
„Oldd meg magad, drágám. Nálunk most külön kassza van, nem igaz?”
A második hónap táján már kezdte sejteni, hogy ez a nagy új rendszer valahogy nem úgy működik, ahogy elképzelte.
— Anna, hol van a joghurtom?
— A tiéd? Én magamnak és a gyerekeknek vásároltam. A te joghurtod nem szerepelt a listámon.
— Azt hittem, nekem is hozol egyet.
Ártatlanul felnéztem rá.
— Gábor, akkor átutalod a joghurt árának rád eső részét? Vagy hogyan gondoltad?
Csak fújtatott egyet, aztán kiment a konyhából.
A harmadik hónapban már ő hozakodott elő azzal, hogy talán vissza kellene térnünk a közös pénzhez.
— Anna, hagyjuk már ezt az egész marhaságot. Ez így nem normális.
— Nem, Gábor — feleltem nyugodtan. — Neked volt igazad. Ez nagyon kényelmes. Mindenki magáért felel, pontosan ahogy szeretted volna. Európai módon.
— Anna, most már elég!
— Egy hónapja még azt ordítottad, hogy a nyakadon élek. Én csupán tiszteletben tartom a kívánságodat. Nem akarok többé teher lenni neked.
Erre megsértődött. Jó hosszú időre.
A hatodik hónapban pedig bekövetkezett az, amire titokban számítottam.
Gábor munkahelyén „átalakítás” kezdődött. Visszaminősítették, a fizetése pedig 380 000 forintra esett. Amikor hazajött, szinte hamuszürke volt az arca.
— Anna, baj van a munkahelyemen…
— Sajnálom, drágám.
— Azonnal vissza kell állnunk a közös kasszára. Nem bírom egyedül a rezsit, az autót, a kötelező biztosítást… És ott a hitelkártyám is. A garázs felújítására vettem fel, emlékszel?
Emlékeztem. A garázst saját magának csináltatta meg. Nekem ahhoz semmi közöm nem volt.
Elővettem a számológépet, leültem vele szemben, és teljesen higgadtan megszólaltam:
— Gábor, számoljunk. Igazságosan, ahogy te szereted. Az elmúlt fél évben élelmiszerre 336 000 forintot költöttem. A gyerekek dolgaira 268 000-et. Magamnak ruhára semmit, hordtam tovább a régieket. Vagyis a „kis semmiség” jövedelmemből összesen 604 000 forint ment el a családra.
— Én is költöttem!
— Te a rezsit fizetted, hat hónap alatt 192 000 forintot. Ennyi, Gábor. Az autó a tiéd, a lakáshitelt már lezártuk, más családi kiadásod nem volt. A különbség 412 000 forint az én javamra.
— Te… te ezt vezetted?
— Hiszen te mondtad, hogy legyen európai módra. Az európaiak mindent felírnak, Gábor.