A férjem ingének gallérján idegen parfüm illata ült: édeskés, émelyítő, vaníliával kevert, olcsó pézsmás árnyalattal. Az én illataim nem ilyenek. Harminc fölött már rég leszoktam az édes parfümökről.
A fürdőszobában álltam, kezemben az inggel, és nem sírtam. Számoltam. Szakmai beidegződésből. Egy húsz éve dolgozó főkönyvelő gyorsan és némán is tud mérleget vonni.
Gábor negyvenöt éves. Én negyvenkettő vagyok. Tizennyolc éve élünk házasságban. A lányunk, Lilla, tizenhat. A közös vállalkozásunk, az „ÉpMontázs-Plusz” Kft. tizenkét éve működik. Az alapítói részesedésem 50%. Az övé ugyanennyi. Az ügyvezető: ő. A főkönyvelő: én.
És most egyszer csak megjelent az életében a vanília.
Bedobtam az inget a mosógépbe, kimértem a mosóport, elindítottam a programot. Aztán kimentem a konyhába teát főzni. Meg gondolkodni.
Az első három hétben semmit sem tettem, csak figyeltem. Gábor egyre később ért haza. Hirtelen lettek „vidéki építkezések” és „Budapest környéki helyszíni bejárások”. Vett magának egy új, drága férfiillatot, pedig korábban az ilyesmit kinevette. Fitneszbérletet váltott. Beszerzett egy világoskék inget is — pontosan olyan színben, amit ki nem állhatok, és ezt ő nagyon jól tudta.
Én hallgattam. Főztem a levest. Kikérdeztem Lilla leckéit. Elkészítettem a negyedéves beszámolót.
Esténként pedig beléptem a könyvelőprogramba, és csendben végignéztem a cégünk számlamozgásait.
Ami ott fogadott, már érdekesebb volt. Az elmúlt fél évben Gábor három szerződést kötött egy bizonyos „Astra-Consult” nevű tanácsadó céggel. A jogcím: „marketing-szolgáltatás”. A kifizetés havonta, szabályos időközönként ment. Összesen nagyjából 12 800 000 Ft. Az „Astra-Consult” alapítója: Voroncova Vivien, 1997-es születésű.
Rákerestem a közösségi oldalakon. Azonnal megtaláltam. Szőke haj, feltöltött ajkak, műszempilla, Maldív-szigetek, Dubaj. Az elmúlt hónapban hat olyan bejegyzése volt, amelynek helymegjelölése pontosan azokba az éttermekbe mutatott, ahol a férjem állítólag „a helyszínen csúszott meg a munkával”.
A képernyőképeket elmentettem. A szerződéseket kinyomtattam. A bankszámlakivonatokat összegyűjtöttem. Mindent egy szürke mappába tettem. Aztán tovább főztem a levest.
A határ kedd este szakadt át. Lilla tanulmányi versenyre utazott Szegedre. Gábor természetesen „építkezésen volt”. Ekkor megszólalt a csengő.
Az ajtóban ő állt. Vivien. Fehér műszőrme kabátkában, hibátlan manikűrrel, a kezében egy irattartó fóliával.
— Maga Eszter? — kérdezte, köszönés nélkül.