– Így beszélsz azzal, aki eltart? – förmedt rá Gábor, miközben a csörömpölő tányérok még visszhangoztak a konyhában. – Teljesen a fejedre nőtt az anyád. Hozd ide az ellenőrződ. Azonnal! Tudni akarom, mire szóróm el a vagyonokat a különórákra.
Márk szó nélkül megfordult, eltűnt a szobájában, majd néhány perc múlva egy kinyomtatott jegylistával tért vissza. Az asztalra csúsztatta az apja elé. Gábor végigfuttatta rajta a tekintetét, az arca egyre sötétebb lett.
– Hármas fizikából? Ez most komoly? Miért fizetek ennyit, ha erre vagy képes?
– Csak egy röpdolgozat volt, nehéz anyagból – felelte a fiú higgadtan. – Azóta javítottam, már négyes.
– Nem érdekelnek a magyarázataid! – csattant fel Gábor. – Teljesen tehetségtelen vagy. Pont, mint az anyád. Ugyanolyan semmirekellő!
Eszter ekkor előrelépett, és a férje meg a fia közé állt.
– Gábor, előbb vacsorázzunk meg. Márk két órája a geometria fölött görnyed. Fáradt. Ne most kezdd.
A férfi arca eltorzult a dühtől. Ki nem állhatta, ha ellentmondtak neki – főleg nem az a nő, akit évek óta csupán saját árnyékának tekintett.
– Fogd be! – ordította, hangja betöltötte a lakást. – Majd én elrendezem a fiamat! Te meg törődj a lábasaiddal! Meg azzal az ostoba jógáddal! Mindig kitalálsz valami hóbortot, csak hogy ne kelljen rendesen ellátni a házat. Hetente háromszor elmész heverészni a matracodra, aztán semmi haszna! Ugyanaz a szerencsétlen tyúk maradtál!
Eszter lassan, tudatosan vett levegőt. A régi, bénító rettegés, amely ilyenkor rendszerint elárasztotta, most elmaradt. Gábor nem tudta, hogy a jóga már rég nem része az életének. Tizennégy évvel korábban, amikor egy dühkitörés közepette hozzávágott egy súlyos bögrét, ráébredt: meg kell tanulnia megvédeni magát. Akkoriban képtelen volt kilépni – karján egy csecsemő, félretett pénz nélkül, tele félelemmel az ismeretlentől.
Talált azonban egy másik utat. Az aikidót. Azt a harcművészetet, amely nem támad, hanem az ellenfél erejét fordítja vissza rá. Hosszú évek kemény edzései következtek: zúzódások, amelyeket magas nyakú pulóverek takartak, feltört tenyerek, amelyeket esténként gondosan bekent krémmel. Minden egyes alkalommal erősebb lett. Nemcsak testben – lélekben is.
– Menj be a szobádba, Márk – mondta nyugodtan, hátra sem nézve.
A fiú egy pillanatra az anyjára pillantott, majd szó nélkül kiment, és becsukta maga mögött az ajtót.
Ez a mozdulat olaj volt a tűzre. Gábor számára nemcsak az volt sértő, hogy Eszter szembeszállt vele, hanem az is, hogy parancsot adott a jelenlétében.
– Mit képzelsz magadról? – lépett egészen közel. Leheletében olcsó instant kávé szaga keveredett a fékezhetetlen indulattal. – Azt mondtam, marad!
– Ebben a házban mostantól senki nem üvöltözik senkivel – felelte Eszter, és egyenesen a szemébe nézett. Nem remegett a hangja. Nem csillant könny a szemében. Csak szilárd elszántság.
A nyílt ellenállás teljesen felbőszítette a férfit. Hozzászokott, hogy már egy emelt hangra is összerándul, összegörnyed, és sietve bocsánatot kér.