A kimondott ultimátum után Mónika látványos sértettséggel reagált. A konyhában zokogott, mintha tragédia érte volna, és a fiának panaszkodott a „megalázó bizalmatlanságról”. Ugyanakkor ünnepélyesen megfogadta, hogy ezentúl egy fillért sem költ fölösleges dolgokra.
Két hét telt el eseménytelenül. Péntek délután Márk vidéki kiküldetésre indult. Mónika már ebéd után sürgölődni kezdett. Elővette az egyik legcsinosabb ruháját, gondosan belőtte a haját, és annyi parfümöt fújt magára, hogy az egész lakás illatfelhőbe burkolózott. Azt mondta, „kulturált összejövetelre” megy, új ismerősökkel találkozik.
Este nyolc óra körül Lilla telefonja megrezzent az asztalon.
Sikertelen tranzakció. Elutasítva. Elégtelen fedezet.
Helyszín: tengeri étterem.
Az összeg láttán Lilla szemöldöke megemelkedett. Ennyiből akár a teljes konyhai gépparkot lecserélhetné. Nyilvánvaló volt: az anyós nagyszabású vacsorát tervezett az új barátnőknek, természetesen a menye számlájára. Csakhogy a kártyán nem maradt annyi pénz, ami fedezte volna ezt a nagyvonalú estét.
Egy perc sem telt el, újabb értesítés érkezett. Ismét próbálkozás. Mónika nyilván rábeszélte a pincért, hogy húzza le még egyszer.
Lilla ajkán halvány mosoly futott át. A düh, amely korábban felkavarta, mostanra jeges nyugalommá szilárdult. Megnyitotta a banki alkalmazást, belépett a kártyabeállításokhoz, és habozás nélkül megérintette a piros ikont.
Letiltás megerősítve.
A műanyag lap Mónika retiküljében abban a pillanatban értéktelen darabbá vált.
Lilla főzött magának egy teát, leült a nappaliban, és elővette a könyvét. A telefonja szüntelenül villogott: hívás hívást követett. Nem vette fel. Néhány mozdulattal lenémította a készüléket.
Két óra múlva dühös, erőteljes kopogás rázta meg a bejárati ajtót.
Most ott álltak mindannyian az előszobában.
– Szándékosan megszégyenített! – zokogta Mónika a kiérkező járőröknek, miközben drámaian tördelte a kezét. – Művelt emberekkel vacsoráztam! Amikor hozták a számlát, odaadtam a kártyát, és a pincér közölte, hogy elutasítva! Mindenki engem bámult, mintha koldus lennék! Ez a nő direkt csinálta! Intézkedjenek!
A hadnagy komoran Lillára nézett.
– Azt állítja, hogy ön jogtalanul visszatartotta a bankkártyáját, és zárolta a számlát. Igaz ez?
Lilla szó nélkül elővette a kardigánja zsebéből a telefonját. Feloldotta a képernyőt, megnyitotta az alkalmazást, majd a rendőr felé nyújtotta.
– Kérem, nézze meg.
A férfi átvette a készüléket, hunyorogva olvasta az adatokat.
– Itt a profilom – mutatta Lilla. – A nevem, az adataim. Ezek a számláim. És ez az a kártya, ami miatt ez az egész jelenet zajlik. Az én nevemen van.
A hadnagy elővette jegyzetfüzetét, összevetette az információkat Lilla személyijével, amely már előkészítve feküdt a komódon. Ezután megnyitotta a tranzakciós előzményeket.
– Wellnessközpont, olasz cipőbolt, kozmetikai kezelés… – sorolta félhangosan. – És ma este egy komoly összegű terhelési kísérlet egy étteremben.
Lassan Mónika felé fordult. Az asszony arcáról eltűnt a korábbi pír; helyét sápadt, szürkés árnyalat váltotta fel.
– Tehát a kártya a menyéé? – kérdezte száraz hangon.
– De… ő adta nekem! – hebegte Mónika, hátrálva egy lépést. – Engedélyt kaptam rá!
– Élelmiszerre adtam oda – válaszolta Lilla higgadtan. – Amikor láttam a nem odaillő, nagy összegű költéseket, visszavontam az engedélyt, és letiltottam a saját kártyámat. Ehhez jogom van.
A hadnagy fiatal társa, aki eddig csendben figyelt az ajtónál, elővett egy üres jegyzőkönyvet.
– Más fizetési eszközének engedély nélküli használata viszont már más kategória – jegyezte meg a hadnagy keményebben. – Ez akár csalásnak is minősülhet.
Mónika szája tátva maradt. A drága bőrtáska kicsúszott a kezéből, és tompán a szőnyegre esett.
– Csalás? Én az anyja vagyok! Nem fenyegethetnek! – suttogta rémülten, a rendőr kezében tartott papírlapot bámulva.
– A törvény mindenkire egyformán vonatkozik – felelte röviden a hadnagy, majd Lillára pillantott. – Kíván feljelentést tenni a jogosulatlan költések miatt? Az összeg alapján eljárás indulhatna.
Az előszobában súlyos csend telepedett meg. Csak Mónika kapkodó, sípoló lélegzete hallatszott. Az imént még sértett méltósággal fellépő asszonyból semmi nem maradt. A fölény, amelyre mindig hivatkozott, szertefoszlott, és most csupán egy megrémült nő állt ott, aki kezdte felfogni, hogy tetteinek valódi következményei lehetnek.