— Erzsébet, nálunk külön kassza van. Gábor találta ki. Én csak magamra és Dórára költök. Ő intézi a saját kiadásait. És az önét is, ha már itt tartunk.
A papírzacskóból elővette az ételes dobozokat, gondosan a lánya elé tette, majd töltött neki egy pohár gyümölcslevet. Minden mozdulata higgadt és kimért volt, mintha a konyhában rajtuk kívül senki más nem is létezne. Gábor tett egy tétova kísérletet, hogy közbeszóljon, de Nóra csak megvonta a vállát, és szó nélkül kiment.
Sűrű csend telepedett a helyiségre. Erzsébet lassan a fiára emelte a tekintetét.
— Ezt te eszelted ki?
Gábor zavartan a tarkójához nyúlt, kerülte az anyja pillantását.
— Anya, csak félre akartam tenni egy autóra. Nem gondoltam, hogy ennyire túlreagálja.
— Nem gondoltad? — a nő hangja megkeményedett. — Gábor, te egyáltalán végiggondoltad ezt?
Felkapta a táskáját, és az ajtó felé intett.
— Gyere. Elmegyünk bevásárolni. Most azonnal.
A szupermarketben Gábor némán pakolta a kosárba a mirelit ételeket, gombócot, panírozott húsokat. Erzsébet a polcok előtt megállva figyelte az árakat, de nem szólt semmit. A pénztárnál, amikor kifizette a számlát, szinte megdöbbent: többet hagyott ott, mint amennyit máskor egy teljes hét alatt elköltött mindenre együttvéve.
Otthon gyorsan megfőzték a gombócot. Szótlanul ültek az asztalnál, miközben a másik szobából Nóra és Dóra nevetése hallatszott át. Erzsébet letette a villáját.
— Fiam, sejted egyáltalán, mit csináltál?
— Csak egy kis önállóságot akartam. Hogy ne kelljen minden forintról beszámolnom.
— Önállóságot? — keserű mosoly jelent meg az arcán. — Te azt szeretted volna, ha a feleséged ingyen lát el mindennel. Most pedig megmutatta, mennyibe kerül valójában az a „semmi”.
Gábor nem válaszolt. Az anyja felállt, összeszedte a tányérokat. Amikor a férfi segíteni próbált, elhárította a kezét. Indulás előtt Erzsébet megölelte a menyét.
— Nóra, maradj erős. Jól csinálod.
Egy hét sem telt bele, és Gábor rádöbbent, milyen a külön költségvetés valójában. Ha elfogytak a zoknik, magának kellett újat vennie. Ha tele lett a szennyeskosár, ő indította a mosást. Meleg vacsorára vágyott? Főzött, vagy rendelt, a saját pénzén. Nóra közben vett egy kisebb, zárható szekrényt a konyhába, és oda pakolta a saját, illetve Dóra élelmiszereit.
Egy este Gábor a hűtőben meglátott egy doboz sült csirkét. Az illata azonnal megkordította a gyomrát. Már nyúlt volna érte, amikor Nóra elhaladt mellette.
— Ne nyúlj hozzá. Dórának lesz holnapra.
A férfi szó nélkül becsukta az ajtót. A hasa hangosan tiltakozott. Gyorsan kifőzött egy adag tésztát, amit majdnem sótlanul evett meg, mert elfelejtett fűszert venni. Nóra a nappaliban ült a tabletjével, és rá sem nézett.
A munkahelyén is egyre feszültebb lett. Morgott a kollégáira, panaszkodott a házasságára. Az egyik idősebb sofőr csak legyintett.
— Magad alatt vágtad a fát, barátom. Mit vártál?
Gábor erre sem felelt. Otthon tovább romlott a helyzet. Nóra kizárólag a saját és a lánya ruháit mosta, csak a saját blúzait vasalta ki. A gyümölcsöt is a zárható szekrénybe tette.
Egyik este futár érkezett: Nóra és Dóra sushit rendeltek. A konyhában ültek, jókedvűen beszélgettek, míg Gábor a szobában egy száraz szendviccsel a kezében hallgatta a nevetésüket, és először érezte igazán, milyen az, amikor valaki teljesen kívül reked a saját családján.