– Bárcsak elmondhatnám, mit tudtam meg a feleségedről! – kiáltotta volna legszívesebben Eszter, ám a torkán akadt a szó. Végül csak erőtlenül elmosolyodott és bólintott egyet.
Szinte berobbant a házba. Átszáguldott a nappalin, majd az ebédlőn, és lihegve rontott ki a verandára, miközben próbálta visszanyerni a levegőjét. A kerti asztalnál ott ült az édesanyja és az édesapja.
Az a hír, amelyet ilyen őrült tempóban cipelt idáig, végre kimondásra várhatott.
Pedig már több mint egy órája magában hordozta. Előbb a buszon zötykölődve a pályaudvarig, aztán a vonaton, amely döcögve vitte tovább, végül pedig futva a megállótól egészen a nyaralóig, ahol a család a nyarat töltötte.
– Te jó ég! – nézett rá döbbenten az anyja. – Kergetett valaki?
– Nem! – vágta rá Eszter, majd hadarni kezdett. – Láttam Vivent egy másik pasival! Ölelkeztek… csókolóztak! Anya, apa, amikor Márk megérkezik, mindent el kell mondanunk neki!
Szavai kuszán potyogtak egymás után, inkább hangzottak zilált szóhalmaznak, mint összefüggő beszédnek.
Az apja lassan összehajtotta az újságot, amelyet a kedvenc fonott székében olvasott. Levette a szemüvegét, és megdörzsölte a szemét. Az anyja közben teát töltött a csészékbe.
– Igyál egy kortyot, attól lenyugszol – nyújtotta át neki az egyiket. – Mentás.
– Most komolyan a teával jössz? – fakadt ki Eszter. – Nem hallottátok, mit mondtam? Vivien megcsalja Márkot! Tudnia kell róla!
A szülei azonban meglepően higgadtak maradtak. Legalábbis korántsem reagáltak úgy, ahogyan Eszter várta volna.
Alig másfél órával korábban, amikor a városi lakásuk udvarán átvágott, a saját szemével látta a jelenetet: Vivien egy idegen férfival csókolózott. Az illető biztosan nem Márk volt – nem az a magas, vékony alkat. Ez a férfi inkább sportolónak tűnt, széles vállú, izmos.
– Nem kell ebbe beleavatkoznod – mondta csendesen Gábor, a tekintetét a lányára szegezve. – Felnőtt emberek dolgáról van szó. Mindig azt tanítottuk neked: ne üsd bele az orrod más ügyeibe.
Eszter duzzogva összeszorította az ajkát. Meddig fogják még gyerekként kezelni? Hamarosan tizenhat éves lesz.
Úgy tűnt, hiába telnek az évek – húsz-, harminc- vagy akár negyvenévesen is –, a szemükben ő marad a legkisebb lány, az örök „kicsi”.
Bezzeg Márk, aki huszonkét évesen megnősült, már dolgozott a gyárban, és saját lakása volt, igazi felnőttnek számított.
– De hát miért? – kérdezte értetlenül Eszter. – A fiatokról van szó! Vivien szarvakat aggat rá, ti pedig hallgattok? Ez így nem igazságos!
– Csitt! – intette le Anikó. – Márk megjött. Eszedbe se jusson előtte Vivienről beszélni!
A bátyja kilépett a verandára. Kezet rázott az apjával, megölelte és megcsókolta az anyját, majd kitárt karokkal a húga felé indult.
Eszter földbe gyökerezett lábbal állt. Küzdött a benne kavargó indulatokkal, és próbálta elfojtani a vágyat, hogy azonnal mindent kitálaljon.
Márk sugárzott a boldogságtól, mit sem sejtve abból, amit Eszter látott. Ritkán jött le a nyaralóba – most kivételes alkalom lett volna, hogy felnyissa a szemét, de a szülők pillantása egyértelmű figyelmeztetés volt.
Így hát Eszter egész este hallgatott, és egyetlen szót sem ejtett Vivienről, bár belül majd szétfeszítette a kimondatlan igazság.