A férfi még integetett is, majd a kapura mutatott, mintha ezzel bármit elérhetne.
Emese azonban elhúzódott az ablaktól, és többet nem nézett ki. Hadd várjon, ameddig akar – gondolta. A lépcsőház kódját már hetekkel korábban lecserélték a lakók, miután egyre több panasz érkezett a feltört postaládák miatt. Gergő hiába próbálkozott.
Néhány nap múltán egy ismeretlen telefonszámról érkezett üzenet: „Emese, belátom, hogy hibáztam. Szeretnék hazamenni. Réka elköltözött a szüleihez egy másik városba. Adj még egy esélyt a családunknak.” Emese az első sorok után törölte az SMS-t. Nem volt kíváncsi a magyarázkodásra.
Október elején beköszöntöttek a csípős reggelek. Emese új ágyneműt vásárolt, a régit – amit Gergő is használt – gondolkodás nélkül zsákokba gyömöszölte és kidobta. Mindent kimosott, amit a férfi valaha megérinthetett, az edényeket újra áttisztította, mintha a múlt nyomait akarná eltüntetni. Lassan ismét otthonná vált a lakás. Olyan hellyé, ahol jólesik este megpihenni, és ahol reggel békében lehet ébredni.
Gergő közben nem adta fel könnyen. Hol más számról hívta, hol közösségi oldalon írt neki, sőt közös ismerősöket is megkért, járjanak közben egy találkozó érdekében. Emese minden próbálkozást válasz nélkül hagyott.
Novemberben hivatalos értesítést kapott: a férfi beadta a válókeresetet. Nem érte váratlanul a hír. Úgy sejtette, Gergő ezzel akarja megfélemlíteni, hátha visszatáncol.
A tárgyalásra ügyvéddel érkezett. Gergő egyedül ült a teremben, komor arccal. A közös vagyonról próbált vitatkozni, de a papírok egyértelműek voltak: a lakás Emese öröksége volt még a házasságkötés előttről, és az együtt töltött évek alatt nem történt jelentős beruházás.
– A felperes pénzbeli térítést kér az ingatlan állítólagos értéknövelése miatt – olvasta fel a bíró.
– Pontosan milyen értéknövelésről beszélünk? – kérdezett vissza Emese jogi képviselője.
Gergő zavartan motyogott valamit a kicserélt izzókról és a megjavított konyhai csapról. A bíró a szemüvege fölött rápillantott.
– Egy villanykörte cseréje nem minősül ingatlanfejlesztésnek – zárta rövidre.
A válást kimondták, vagyonmegosztás nélkül. Nem volt közös gyermekük, és hitel sem terhelte őket.
Télen Emese az utcán összefutott volt anyósával. Az asszony úgy tett, mintha nem ismerné fel, majd átsietett a túloldalra. Emese csak halványan elmosolyodott.
Tavasszal Gergő feleségül vette Rékát. Kinga mutatta a közösségi oldalon talált fényképet.
– Albérletben laknak – mesélte a barátnője. – Réka egy kozmetikai boltban eladó. Nem keres túl sokat.
Emese vállat vont. Már nem érdekelte mások sorsa.
Nyáron felújította a hálószobát: új bútorokat vett, friss szőnyeget terített le. A helyiség világosabb és barátságosabb lett. Ősszel beiratkozott egy virágkötő tanfolyamra, mert régóta vágyott rá, hogy csokrokat és kompozíciókat készíthessen.
Az élete lassan sínre került. Nem egyik napról a másikra, hanem apró, biztos lépésekkel. A lakás ismét a nyugalom szigete lett – olyan tér, ahol nincs kiabálás, nincs bírálat, és nem toppannak be kéretlen vendégek.
Gergő idővel teljesen eltűnt a látóhatárból. Valószínűleg ő is felfogta végre: a régi ajtó bezárult, és többé nem nyílik ki.