— Szálljatok ki, megérkeztünk.
Gábor behúzta a kéziféket, majd látványosan rákattintotta a központi zárat az ajtókra. Anna nehezen nyitotta fel a szemét. A hosszú zötykölődés a földúton teljesen kimerítette, minden porcikája sajgott. A hátsó ülésen, a tágas babahordozókban mocorogni kezdett a két kisfia, és szinte egyszerre hallattak panaszos nyögéseket. Márk és Levente alig két hete jöttek világra.
Anna kinézett az ablakon, abban a hitben, hogy végre meglátja azt a vidéki házat, amelyről a férje annyit áradozott. A látványtól azonban megdermedt. A poros üveg mögött egy megdőlt léckerítés húzódott, mögötte pedig egy megfeketedett, korhadó gerendaház állt. A tornác megsüllyedt, a tetőt vastagon benőtte a mohás zöld, az ablakkeretekben pedig üveg helyett sárgult fólia lifegve csapkodott a szélben.
— Gábor… — fordult férje felé, miközben kiszáradt a szája. — Ez micsoda? Hová hoztál minket?
A férfi bosszúsan kifújta a levegőt, és kerülte a tekintetét. Gyorsan kiszállt, felnyitotta a csomagtartót, és a táskákat egyszerűen ledobálta a kapu melletti elszáradt fűre.
— Anna, ne kezdj jelenetet — igazította meg márkás pólójának gallérját, idegesen körbepillantva. — Teljesen rendben van a telek. A nagyapám is itt lakott, és nem panaszkodott. Jó, a festés lepattogzott, a tornácot meg kell erősíteni, de ez mind megoldható. Most a friss levegő a legfontosabb nektek. A babáknak jót tesz a természet. A városban csak a kipufogógázt szívnátok.
— Elment az eszed? — Anna kiszállt, még a kardigánját is elfelejtette felvenni. A szél azonnal átfújt a vékony pólóján. — Alig állok a lábamon a szülés óta! Itt rendes ajtók sincsenek! Hol fürdetem meg őket? Miből melegítek vizet?
Gábor olyan erővel csapta le a csomagtartót, hogy az autó megbillent.
— Mindent elmondtam már! Ég a munka a kezem alatt, az ügyfelek éjjel-nappal hívogatnak. Dolgoznom kell, pénzt kell keresnem! A fiúk meg egész éjjel sírnak. Nem alszom, a megbeszéléseken alig tudok figyelni. Azt akarod, hogy kirúgjanak? Hoztam tésztát, rizst, ásványvizet kannákban. Szombaton jövök, hozok még. Megoldod.
Legyintett a kocsiban felsíró gyerekek felé, de oda sem ment hozzájuk. Beugrott a volán mögé, és hirtelen tolatni kezdett. A kerekek felkavarták a száraz földet, amely porfelhőként hullott vissza a csomagokra.
Anna egyedül maradt. A csend szinte ránehezedett. Csak a szél süvített az öreg ház repedésein át, és az autóban felriadt csecsemők sírása hasította ketté a levegőt.
Nem sejtette, hogy mindez már jóval a szülés előtt elkezdődött. Amíg ő napokon át orvosi felügyelet alatt feküdt, Gábor egyre inkább élvezte az üres lakás nyugalmát. Senki nem kérte, hogy szerelje össze a kiságyat, senki nem panaszkodott rosszullétre. Egyik este betért az irodája melletti kávézóba, ahol megismerkedett Viktóriával. A nő ápolt volt és határozott, hibátlan manikűrrel és drága parfüm illatával. Nem kertelt sokáig, világossá tette, mit akar. Amikor megtudta, hogy Anna ikreket vár, csak gúnyosan elmosolyodott.
— Más gyerekének a pelenkázása nem az én álmom, Gábor — mondta hűvösen. — Rendezd a dolgaidat, különben ennyi volt.
Gábor, aki mindig a könnyebb utat választotta, és menekült a problémák elől, gyorsan döntött. A számára kényelmetlenné vált feleséget a Tapolca nevű faluba költözteti, ahol a „civilizációt” csupán a csütörtökönként érkező mozgóbolt jelenti. És Anna ekkor még nem tudta, milyen valóság vár rá a düledező ház falai között.